1935. június 9-én, pünkösdvasárnap avatták fel Bácsalmás első világháborús hősi emlékművét és országzászlóját. Az emlékmű 439 bácsalmási hősi halottnak állított emléket, és a korszak egyik jelentős helyi ünnepségéhez kapcsolódott.
A leleplezésről a Kecskeméti Közlöny képes híradója is beszámolt. A lap 1935. június 9-i, 129. számában fényképet közölt az emlékműről, a képaláírásban pedig ez szerepelt:
„Bácsalmás 439 hősi halottjának országzászlós emlékművét Pünkösd napján leplezik le.”
A képaláírás érdekessége, hogy az alkotó nevét hibásan közölte: Martinek Jenőként szerepeltette. A későbbi források, köztük a bácsalmási helytörténeti kötet és a Köztérkép adatai alapján az emlékmű alkotója valójában Martinelli Jenő szobrász volt.
A pünkösdvasárnapi avatás
A Bácsalmás történetét feldolgozó helytörténeti kötet szerint az avatás napján, 1935. június 9-én hajnalban hosszú ideig zúgtak a harangok. A könyv az eseményt az országzászlós Hősi Emlékmű felszentelésének napjaként említi, és azt írja, hogy az emlékmű Martinelli Jenő tervei alapján készült.
Az ünnepségen több országos és vármegyei személyiség is részt vett. A kötet név szerint említi Rátvay Imre tábornokot, Urmánczy Nándort, a TESZ elnökét, dr. Wiederkehr József kalocsai kanonokot, dr. Alföldy Béla országgyűlési képviselőt, Baranyi Tibor főispánt, Szabó Sz. Dusán alispánt, valamint több vármegyei előkelőséget, frontharcos, tiszti és vitézi küldöttséget.
A szentmisét dr. Wiederkehr József kalocsai kanonok celebrálta. Ő szentelte fel az emlékművet is, amelyen a forrás szerint 439 hősi halott neve szerepelt.
A Bácsalmási Dalkör a Magyar Hiszekegyet énekelte, miközben felvonták a nemzeti lobogót. Az ünnepségen Urmánczy Nándor és vitéz Rátvay Imre tábornok is beszédet mondott, majd elhelyezték a koszorúkat.
Az avatást követően a Rákóczi szállóban kétszáz terítékes társas ebédet rendeztek. A sportpályán felállított sátor alatt a volt 23-as ezred bácsalmási tagjai és vendégei számára ötszáz fős közebédet tartottak.
A 23. gyalogezred bajtársi találkozója
Az emlékmű avatása nem önmagában álló esemény volt, hanem kapcsolódott a volt 23. gyalogezred bajtársi találkozójához is. A Köztérkép az MTI hírarchívumára hivatkozva azt írja, hogy az avatás napjára a volt 23. gyalogezred tisztjei, altisztjei és legénysége bajtársi összejövetelt szervezett Bácsalmáson.
A program részeként fogadták a bajtársakat, majd a temetőben megkoszorúzták a hősök sírját. Ezt követte az országzászlós hősi emlékmű avatása és koszorúzása.
Ez magyarázza azt is, hogy az esemény miért volt a megszokottnál nagyobb léptékű: az avatás egyszerre volt helyi megemlékezés, egyházi szertartás, katonai-bajtársi találkozó és községi ünnepség.
Országzászlós hősi emlékmű
A bácsalmási alkotás nemcsak első világháborús emlékmű volt, hanem országzászló is. Ez a két világháború közötti Magyarországon gyakori emlékműtípusnak számított.
A hősi emlékmű az első világháborúban elesett katonáknak állított emléket. Az országzászló ezzel együtt a korszak országos emlékezetpolitikai jelképe is volt: a trianoni békeszerződés utáni Magyarországon a nemzeti összetartozás és a területi veszteségek emlékeztetőjeként jelent meg.
A Köztérkép bácsalmási adatlapja szerint az emlékmű anyaga bronz, beton és műkő. Helyszíneként a Hősök tere, a templom bejáratával szembeni terület szerepel. A források az emlékmű tetején látható madáralakot sasként, illetve turulmadárként is említik. A Köztérkép szerint az országzászlót őrző sas a kiskunfélegyházi országzászlót őrző sas másolata.
Az emlékmű alapítóiként a Köztérkép adatlapján a lakosság, gróf Teleki József és neje, valamint a Hitelszövetkezet szerepel. Katonai kapcsolódásként a zombori 23. gyalogezredet és a 30. gyalogezredet is feltüntetik.
A Kecskeméti Közlöny elírása
A Kecskeméti Közlöny képes híradója az emlékműről közölt rövid képaláírásban Martinek Jenőként nevezte meg az alkotót. A hitelesebb és későbbi források alapján azonban az alkotó Martinelli Jenő volt.
Az elírásnak több oka is lehetett. A korabeli sajtóban a rövid képes hírek sokszor beküldött anyagok, távirati hírek, szerkesztőségi átvételek vagy kéziratos információk alapján készültek. Martinelli Jenő neve olaszos hangzású volt, és ha a név rosszul olvasható kéziratból, telefonon vagy közvetett forrásból került a laphoz, könnyen keletkezhetett belőle magyarosabbnak tűnő „Martinek”.
Az is elképzelhető, hogy nem újságírói, hanem szedési hiba történt. A korabeli nyomdai munkafolyamatban egy idegenebb név könnyen torzulhatott, főleg egy rövid képaláírásban, ahol a hangsúly elsősorban a helyszínen, az eseményen és a számadaton volt.
Az emlékmű későbbi szerepe
Az országzászlós hősi emlékmű az avatást követő években is fontos helyszíne lett a bácsalmási megemlékezéseknek.
A helytörténeti kötet szerint 1937. június 13-án Bácsalmáson rendezték meg a vármegyei Hősök Napját, amelyen József főherceg is részt vett. Az ünnepség részeként a Hősi Emlékműnél is megemlékezést tartottak. A Bácsalmási Dalkör a Hiszekegyet énekelte, majd beszédek és koszorúzások következtek.
A kötet további eseményeknél is említi az emlékművet. 1940. november 17-én a HONSZ, a vitézek és a frontharcosok Bácsalmáson tartott megyei találkozóján koszorúzták meg. 1941. október 6-án pedig az aradi vértanúk emlékére rendezett bácsalmási ünnepség egyik helyszíne volt.
Az emlékmű a mai napig a városi ünnepségek és történelmi megemlékezések egyik állandó pontjaként szerepelt.
Ki volt Martinelli Jenő?
Martinelli Jenő 1886. október 3-án született Budapesten. Szobrászként dolgozott, és a 20. század első felének több köztéri, egyházi, emlékmű- és síremlék jellegű alkotása kapcsolódik a nevéhez.
A Köztérkép alkotói adatlapja szerint 1905 és 1908 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mesterei között Radnai Béla és édesapja, Martinelli Antal is szerepel. Tanulmányai után Párizsban és Rómában is járt.
Első önálló kiállítását 1911-ben rendezték a Műcsarnokban, később a Nemzeti Szalonban is rendszeresen szerepelt. Munkái között akadémikus szemléletű szobrok, portrék, vallásos tárgyú művek, plakettek, síremlékek és köztéri alkotások is találhatók.
Több első világháborús emlékmű is fűződik hozzá. A bácsalmási országzászlós hősi emlékmű ebbe a műfaji körbe illeszkedik: olyan köztéri alkotás, amely a helyi hősi halottak nevének megőrzését és a korszak országos jelképrendszerét kapcsolta össze.
Martinelli Jenő 1954-ben hunyt el.
Források
A cikk elkészítéséhez a Bácsalmás – Fejezetek egy felső-bácskai kisváros történetéből című helytörténeti kötet, a Köztérkép bácsalmási emlékmű-adatlapja, valamint a Kecskeméti Közlöny képes híradójának 1935. június 9-i, 129. száma szolgált alapul.
