Hetvenkilenc évvel ezelőtt, 1947. szeptember 7-én érkezett meg Bácsalmásra az első vonat a Felvidékről áttelepített magyar családokkal. A szerelvény 32 felvidéki családot hozott egy olyan településre, amelyet a háború utáni földreform, a német lakosság kitelepítése és a korábban érkezett telepesek elhelyezése már addigra is gyökeresen átalakított.
A száraz történelmi adat mögött otthonukat elveszítő emberek álltak. Családok, amelyeknek el kellett hagyniuk házukat, földjüket, szülőfalujukat és addigi közösségüket, majd több száz kilométerrel távolabb, Bácsalmáson kellett új életet kezdeniük.
Harminckét család érkezett az ismeretlenbe
A második világháborút követő években a csehszlovák–magyar lakosságcsere következtében magyar családok tízezreit telepítették át Csehszlovákiából Magyarországra. Az intézkedések az érintettek számára nem egyszerű költözést jelentettek: korábbi életüket kellett hátrahagyniuk, és egy ismeretlen településen kellett ismét otthont teremteniük.
A Bácsalmás történetét feldolgozó helytörténeti munkák szerint 1947. szeptember 7-én 32 felvidéki magyar család érkezett a településre. Többségük a Csallóközből származott, de a Garam vidékéről érkezők is voltak közöttük.
A családok magukkal hozták elmozdítható vagyontárgyaik egy részét, mezőgazdasági eszközeiket és állataikat. Mindez azonban nem változtatott azon, hogy idegen környezetben, bizonytalan körülmények között kellett berendezkedniük.
Bácsalmás ekkor már túlzsúfolt volt, ezért az újonnan érkezők kezdetben csak ideiglenes elhelyezést kaphattak. A véglegesebb lakhatást részben úgy teremtették meg, hogy a településen maradt német családokat összeköltöztették.
A történetnek ez a része különösen fájdalmas. Egyik oldalon olyan bácsalmási német családok álltak, amelyeket saját otthonuk elhagyására kényszerítettek, a másikon pedig olyan felvidéki magyarok, akiket ugyancsak akaratuk ellenére szakítottak ki addigi környezetükből. Az egyik közösség vesztesége teremtett helyet a másik, szintén otthonát vesztett közösség számára.
Már az érkezésük előtt is átalakulóban volt Bácsalmás
A korabeli újságokból egy rendkívül feszült és bizonytalan helyzetben lévő Bácsalmás képe rajzolódik ki. Az 1947-es cikkek föld- és lakásvitákról, elhúzódó birtokrendezésekről, műveletlenül maradt területekről, valamint a telepesek és a helyben maradt német lakosság közötti konfliktusokról számoltak be.
A Szabad Föld egyik januári cikke arról írt, hogy a bácsalmási járásban kétezer hold szőlő maradt két éven keresztül műveletlenül. A lap szerint a korábban behelyezett telepesek egy része nem jutott időben a számára kijelölt földhöz, másoknak pedig nem volt megfelelő szőlőművelési tapasztalatuk vagy elegendő eszközük a gazdálkodás megkezdéséhez.
A Kecskeméti Hírek 1947 márciusában röviden beszámolt arról, hogy Krecsmarik József bácsalmási felszólaló a telepesek küzdelmeiről beszélt egy politikai konferencián. A lap májusban már egy konkrét bácsalmási jogvitát ismertetett, amely egy ház és 52 hold föld tulajdonjoga, illetve használata körül alakult ki. A cikk erősen politikai hangvételű volt, mégis érzékelteti, mennyi bizonytalanság és személyes konfliktus kísérte a háború utáni birtokrendezést.
Néhány héttel a felvidéki családok megérkezése előtt, 1947. augusztus 3-án nagyszabású szövetkezeti napot rendeztek a volt Teleki-kastély parkjában. A Földmívesszövetkezetek Lapjának tudósítása szerint az eseményen Bácsalmás telepesei és a környező községek szövetkezeti tagjai is részt vettek. A lap mintegy 1200 jelenlévőről számolt be.
Mire tehát szeptember 7-én befutott a felvidéki magyar családokat szállító vonat, Bácsalmáson már jelentős telepes közösség élt, miközben a kitelepítések, az összeköltöztetések és a földek újraelosztása még korántsem zárult le.
A helytörténeti összefoglalások szerint 1944 és 1948 között Bácsalmás lakosságának megközelítőleg a fele kicserélődött. Családok távoztak, mások pedig az ország különböző vidékeiről, a határon túlról vagy a bukovinai székely közösségekből érkeztek. A néhány év alatt lezajló változás alapjaiban formálta át a település társadalmát.
Magukkal hozták a gazdálkodás tudását
A helytörténeti kötetben idézett korabeli feljegyzés a Bácsalmásra érkezett felvidéki családokat tapasztalt, gazdálkodáshoz értő emberekként jellemezte. A dokumentum szerint mezőgazdasági felszereléseket és állatokat is hoztak magukkal, a nekik juttatott földeket pedig gondosan művelték.
Az új otthon és termőföld nem ajándék volt: az áttelepített családok a Felvidéken hátrahagyott ingatlanaikért cserébe kaptak házat és földet Magyarországon. A papíron kimutatott csere azonban nem pótolhatta a szülőföldet, a rokoni kapcsolatokat, a megszokott környezetet és az elveszített közösséget.
A korabeli feljegyzések szerint a felvidéki családok és a helyi lakosság kapcsolata összességében megfelelően alakult. Ezt természetesen egy hivatalos irat nézőpontjaként kell kezelnünk: nem ismerjük minden család személyes tapasztalatait, a befogadás nehézségeit vagy azokat a konfliktusokat, amelyek a mindennapokat kísérhették.
Azt azonban már a későbbi évtizedek bizonyították, hogy az érkezők Bácsalmás közösségének részévé váltak. Leszármazottaik közül ma is sokan élnek a településen, miközben családi történeteikben tovább öröklődött a felvidéki származás és az 1947-es áttelepítés emléke.
Közös emlékezés a veszteségekre
Az események ötvenedik évfordulóján, 1997-ben Bácsalmásról kitelepített németek és a Felvidékről ide telepített magyarok emléktáblákat helyeztek el a római katolikus templom falán.
A két emléktábla egymás mellett különösen erős üzenetet hordoz. Arra emlékeztet, hogy a történelem nem egyszerűen győztesekből és vesztesekből áll. Bácsalmáson egymás mellé kerültek azoknak az embereknek az emlékei, akiket innen vittek el, és azoké, akiket máshonnan hoztak ide. 1947. szeptember 7-én 32 család számára Bácsalmás még ismeretlen hely volt. Ma történetük már elválaszthatatlan a település múltjától.
Az évforduló ezért nem csupán egy vonat érkezésére emlékeztet. Azokra az emberekre is, akik elveszítették addigi otthonukat, majd minden bizonytalanság ellenére új életet teremtettek maguknak és gyermekeiknek Bácsalmáson.
Felhasznált források: Bácsalmás – Fejezetek egy felső-bácskai kisváros történetéből; Horváth Zoltán: A felvidéki magyarok Bácsalmásra telepítésének igaz története (1947–1997); Kecskeméti Hírek, Szabad Föld, Népszava, Földmívesszövetkezetek Lapja és Dózsa Népe 1947-es lapszámai – Arcanum Digitális Tudománytár.
Kiemelt képünk mesterséges intelligencia által készített illusztráció.
