Évek óta keresünk olyan fényképet, amelyen felismerhetően látható az egykor Bácsalmás központjában álló Rudics–Szászy–Teleki-kastély. A könyvtár több évvel ezelőtt digitalizált helytörténeti anyagai között most előkerült egy ismeretlen felvétel, amely az eddigi legerősebb nyomunk lehet. Biztos azonosításról egyelőre nem beszélhetünk, ezért olvasóink segítségét kérjük.
A fényképet az „Iparos és Kereskedő Ifjak Egylete” elnevezésű mappában találtuk, de sem dátum, sem helyszín, sem képaláírás nem tartozott hozzá. A mappanév önmagában nem bizonyítja, hogy a felvétel az egylet valamelyik rendezvényén készült: az is elképzelhető, hogy a digitalizáláskor került ebbe a gyűjteménybe egy eredetileg máshonnan származó kép.
Az eredeti másolat nagyon gyenge minőségű, erősen raszteres. A mellékelt színes változatot mesterséges intelligencia segítségével javítottuk és egészítettük ki, hogy az épület tömege és környezete könnyebben értelmezhető legyen. Ez azonban nem történeti dokumentum, hanem szemléltető rekonstrukció: a tető, a nyílászárók, a homlokzati díszek és a növényzet apró részletei nem tekinthetők bizonyítéknak.
Miért gondoljuk, hogy a Teleki-kastély lehet a képen?
Az eredeti felvételen egy nagyobb, több épületrészből álló, parkos környezetben elhelyezkedő úri lak látható. A magasabb központi tömeghez alacsonyabb szárny csatlakozik, a kert felőli oldalon pedig terasz vagy átjáró sejthető. Az épület mérete és környezete alapján nem egyszerű bácsalmási polgárháznak vagy kisebb kúriának tűnik.
A legvalószínűbb megfejtésünk jelenleg az, hogy a Rudics–Szászy–Teleki-kastély egyik, feltehetően kert felőli oldala került a fényképre. Az azonosítást erősíti a parkos környezet, az épület reprezentatív mérete, valamint az, hogy a felvétel stílusa és technikai jellege is beleillik az első világháborút megelőző időszakba.
A bácsalmási Iparos és Kereskedő Ifjak Egylete 1905-ben alakult meg. Amennyiben a kép valóban az egylet iratanyagához tartozott, és az egylet működése idején készült, akkor feltehetően 1905 és 1919 közé tehető. Ez azért különösen érdekes, mert a Teleki-kastély 1919 áprilisában leégett.
Mindez azonban továbbra is következtetés. Az eredeti fényképen nincs olvasható felirat, és egyelőre nem került elő olyan biztosan azonosított homlokzati felvétel vagy tervrajz, amellyel részletről részletre összehasonlíthatnánk.
A Rudics család birtokközpontja lehetett
A kastély pontos építési idejét nem ismerjük. A Bácsalmás városának archív honlapján megjelent helytörténeti összefoglaló találóan fogalmaz: az épület „születése ismeretlen”.
A Rudics család a 18. század meghatározó bács-bodrogi birtokosai közé tartozott. Rudics Kristóf, valamint fiai, Tamás és Mihály 1755-ben kaptak címeres nemeslevelet. A család birtokai a 18. század végén Almás és Szabadka határában összesen mintegy 12 ezer holdat tettek ki. Rudics Máté nevéhez Bácsalmás újjáépítése és a település mai helyén történő megerősödése is kapcsolódik.
Az 1768-as kincstári térképen a falu már a jelenlegi helyén szerepel, egy 1841-es térkép pedig feltünteti a Rudics-uradalmat. A kastély régebbi magja ezért akár a 18. század végén vagy a 19. század első felében is kialakulhatott, később pedig többször átépíthették és bővíthették.
A birtokhoz szorosan kapcsolódott báró Rudics József, aki 1792-ben született, és hosszú élete során Bács-Bodrog vármegye közéletének meghatározó alakjává vált. Főispáni tisztséget viselt, foglalkozott folyószabályozással, árvízvédelemmel, utak és hidak építésével, valamint verseket is írt. Halálával 1879-ben kihalt a család bárói ága.
A Rudics-birtok később apaji Szászy Júlia tulajdonába került. Szászy Júlia 1889. szeptember 16-án feleségül ment széki gróf Teleki Józsefhez, így a bácsalmási rezidencia ettől kezdve a Teleki család nevével kapcsolódott össze. A századforduló nagy vármegyei összefoglalója már gróf Teleki Józsefnét, született Szászy Júliát említi Bácsalmás és Kunbaja egyik jelentős birtokosaként. Borovszky Samu: Bács-Bodrog vármegye
Fényes estélyek egy huszonegy szobás kastélyban
A kastély nem csupán lakóhely, hanem az uradalom és a helyi társasági élet egyik központja is lehetett. Egy 1895-ös tudósítás szerint gróf Teleki József december 14-én és 15-én nagyszabású körvadászatot rendezett bácsalmási és kunbajai birtokán. A résztvevők 230 nyulat és négy rókát ejtettek el.
A vadászatokat a forrás szerint a vendégszerető főúri házaspár bácsalmási kastélyában rendezett „fényes estély” zárta. Ez a tudósítás biztosan bizonyítja, hogy az épület az 1890-es évek közepén használatban álló, reprezentatív főúri rezidencia volt.
A kastély a Szent János utca és az egykori Főispán utca sarkán állt. Nagy kiterjedésű, angolpark jellegű kert tartozott hozzá, amelyet magas tégla- és drótkerítés vett körül. A későbbi visszaemlékezések hatalmas fákról, sűrű növényzetről, tisztásokról, madarakról, apróvadakról és a kertészház körül kialakított konyhakertről számoltak be. A kertet kertész és két nagy kutya őrizte.
A birtokhoz tartozó, szőlők között álló Teleki-vadászkastélyt nem szabad összekeverni ezzel az épülettel. A vadászkastély egy kisebb, tornyos, svájci villa jellegű épület volt. A most előkerült képen ennél jóval nagyobb és reprezentatívabb épülettömeg sejthető.
Egy viharos éjszakán pusztult el
A kastély történetének legdrámaibb éjszakája 1919. április 7-én érkezett el. Bácsalmás ekkor már szerb megszállás alatt állt. A helytörténeti összefoglalóban idézett korabeli újsághír szerint aznap éjszaka hatalmas vihar tombolt a településen.
A beszámoló szerint a kastély egyik kéményénél tűz keletkezett, amelyet az orkánszerű szél néhány perc alatt átterjesztett az egész tetőszerkezetre. Mire a cselédség és a környékbeliek észlelték a veszélyt, az épület már lángokban állt. A berendezést nem tudták kimenteni, és amit mégis sikerült kivinni, azt az eső és a vihar rongálta meg.
Reggelre a huszonegy szobás lakóépület tetőzete és értékes berendezése teljesen elpusztult. A kastélyban antik bútorokat és jelentős iparművészeti értékeket őriztek, amelyek a tűz martalékává váltak.
A későbbi helyi emlékezetben felmerült, hogy az épületet esetleg szándékosan gyújtották fel, vagy a megszállás idején kifosztották. Erre azonban jelenleg nincs egyértelmű bizonyíték. A korabeli tudósítás a kéménynél keletkezett tüzet és az orkánszerű szelet nevezte meg a katasztrófa okaként.
A kastély maradványai még évtizedekig állhattak. A romokat az 1950-es és 1960-as évek között bontották el teljesen, a területen pedig lakótelep építése kezdődött. Az 1970-es években az egykori kastélypark helyén új intézmények, köztük művelődési központ és tornacsarnok létesültek. Sultis László: Kastély titka – Bácsalmás városának archív honlapja
Felismeri valaki az épületet?
Jelenleg tehát ez a legerősebb gyanúnk: a könyvtári anyagban talált felvétel az 1919-ben leégett bácsalmási Rudics–Szászy–Teleki-kastély egyik kerti homlokzatát örökíthette meg.
Nem szeretnénk azonban feltételezésből bizonyosságot gyártani. Az azonosításhoz szükség lenne egy másik korabeli fényképre, képeslapra, tervrajzra vagy olyan családi emlékre, amelyen ugyanez az épületrész felismerhető.
Arra kérjük olvasóinkat, nézzék át régi családi albumaikat és irataikat. Különösen azok segítségére számítunk, akiknek felmenői a Teleki-uradalomban, az Iparos és Kereskedő Ifjak Egyletében vagy a kastély környezetében dolgoztak. Ha valaki felismeri az épületet, tudja, honnan származhat a kép, vagy rendelkezik a kastélyt ábrázoló másik felvétellel, kérjük, keresse meg szerkesztőségünket.
Lehetséges, hogy több mint száz év után most először került elénk az elveszett bácsalmási kastély egyik felismerhető nézete. De ahhoz, hogy ezt biztosan kimondhassuk, még szükségünk van Bácsalmás közös emlékezetére.
Források:
- Sultis László: Kastély titka – Bácsalmás Város archív honlapja
- Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai – Bács-Bodrog vármegye
- A Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár kunbajai történeti adatai
- Dr. Sövény Mihály – Szénásiné Harton Edit: A bácsalmási római katolikus templom – A kisipar és a 100 éves Bácsalmási Ipartestület, Bácsalmás Baráti Köre Egyesület, 1998.
