A festmény bizonyosan nem Bácsalmást ábrázolja: Boromisza Tibor 1913-ban készült alkotásának címe Nagybányai vásár. A kép jobb oldalán magasodó templomtorony, valamint a kompozíció közepén álló világos épület mégis feltűnően ismerős lehet a bácsalmási szemnek. A látvány a római katolikus templomot és a Siskovics-kúriát idézheti fel – a párhuzam mögött azonban nem ismert szándékos kapcsolat. A festőnek viszont annál több köze volt városunkhoz: Boromisza Tibor Bácsalmáson született.
Ismerős épületek egy nagybányai vásár mögött
A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében őrzött Nagybányai vásár mozgalmas jelenetet örökít meg. A kép előterét emberek, állatok és szekerek töltik ki, mögöttük sűrűn egymás mellé épült házak, a háttérben pedig a várost övező hegyek emelkednek.
A festményt az élénk sárgák, vörösek, zöldek és kékek, valamint az alakokat és épületeket körülölelő erős, sötét vonalak teszik különösen karakteressé. A részletek helyett elsősorban a vásár forgataga, tömege és lüktetése kerül előtérbe.
A bácsalmási néző figyelmét azonban könnyen magára vonhatja a kép jobb oldalán álló, sárga homlokzatú, vörös toronysisakos templom. Formája és színvilága városunk római katolikus templomát juttathatja eszünkbe. A kompozíció közepén látható világos, kontyolt tetős épület tömege pedig a Siskovics-kúriával mutat érdekes hasonlóságot. Még az épületek egymáshoz viszonyított elhelyezkedése is felidézheti a Hősök terének látványát.
Fontos hangsúlyozni, hogy mindez csupán vizuális párhuzam. A festmény címéből, a hegyvidéki háttérből és Boromisza akkori életútjából egyértelműen tudható, hogy a kép Nagybányán készült. Nincs adat arra, hogy a művész a bácsalmási épületeket akarta volna megidézni. A hasonlóság ettől még érdekes, különösen annak ismeretében, hogy a festő szülővárosa Bácsalmás volt.
A Magyar Nemzeti Galéria műtárgy-adatlapja szerint az olajjal, vászonra festett kép 1913-ban készült, mérete 66,2 × 75,9 centiméter. A festményt Boromisza a bal alsó sarokban látta el kézjegyével.
A katonatiszt, aki a festészetet választotta
Boromisza Tibor 1880. március 8-án született Bácsalmáson. Édesapja Boromisza János volt, aki később Zenta polgármestereként dolgozott, gyermekéveit ezért a festő már Zentán töltötte. Családja katonai pályára szánta: elvégezte a Ludovika Akadémiát, majd honvéd huszártisztként szolgált. A festészet iránti érdeklődése azonban erősebbnek bizonyult, ezért feladta katonai karrierjét.
Nagybányán Ferenczy Károlynál tanult, majd Rómában, Párizsban és Münchenben is folytatott művészeti tanulmányokat. A nagybányai művésztelepen azokhoz a fiatal alkotókhoz, az úgynevezett neósokhoz tartozott, akik élénkebb színekkel és újfajta képszerkesztéssel kívánták megújítani a telep festészetét.
Boromisza nem pusztán a környező tájat örökítette meg. Nagybánya utcái, piacai, bányászai és hétköznapi emberei is foglalkoztatták. Az 1913-as Nagybányai vásár ennek a korszaknak egyik jellegzetes alkotása: a festő nem pontos látképet készített, hanem színekkel, tömegekkel és határozott formákkal adta vissza a vásári forgatag erejét.
A művésztelep idősebb mestereivel kialakult konfliktusai után Szatmárnémetiben, majd Budapesten dolgozott. A húszas években a szentendrei művésztelep egyik kezdeményezője, később a hortobágyi művésztelep létrehozója lett. Festői munkássága mellett rendszeresen írt művészeti, néprajzi és társadalmi kérdésekről is. 1933-ban Eke címmel illusztrált folyóiratot indított.
Életművének jelentős része 1945-ben megsemmisült, amikor sashegyi otthona a háborús események következtében leégett. Több száz festménye és dokumentuma veszett oda. A háború után Keszthelyen, majd ismét Szentendrén élt és alkotott. Ott hunyt el 1960. január 8-án.
Bácsalmáson sem feledkeztek meg róla: 2015-ben domborműve került a Bácsalmási Kulturális Központ emlékfalára. A bronz portrét Szemerey-Kiss Balázs készítette.
Boromisza Tibor Nagybányai vására tehát nem egy elveszett bácsalmási látkép. Mégis izgalmas látni, hogy egy Bácsalmáson született művész több mint százéves festményén olyan épületek tűnnek fel, amelyekben a helyiek önkéntelenül is felismerhetik saját templomuk és a Siskovics-kúria vonásait. A hasonlóságot nem szükséges történelmi kapcsolattá formálni: önmagában az is érdekes, hogy a kép egy pillanatra Bácsalmást juttatja eszünkbe.
Források: Magyar Nemzeti Galéria, Névpont, Szentendre és Vidéke, Köztérkép
Kiemelt képünk mesterséges intelligenciával készült illiusztráció.
