Szombaton tartotta idei kórustalálkozóját a Bunyevác–Horvátok Egyesülete Bácsalmás, amely ezúttal is különleges zenei élményt kínált mindazoknak, akik ellátogattak a programokra. A nap a Katolikus Templomban kezdődött, ahol Gyöngyösi Balázs plébános celebrálta a tamburás misét – ilyenre több mint húsz éve nem volt példa Bácsalmáson. A kíséretet a Bácska Zenekar adta, illetve Barta Ágnes, aki a magyar és bunyevác himnuszt is tamburán szólaltatta meg..
A koszorúzás a plébánia előtt, Antonovity János püspök emléktáblájánál zajlott. Antonovity a település történetének egyik meghatározó alakja, a város egykori birtokos családjának leszármazottja volt. A megemlékezés két nyelven, magyarul és horvátul hangzott el, méltó tiszteletadással.
A fellépők listája az utolsó napokban változott: a dusnoki, kalocsai és katymári kórus betegségre hivatkozva lemondta szereplését – tudtuk meg Turcsik Erika, az egyesület elnöke tájékoztatásából. A szervezők gyorsan orvosolták a helyzetet, így új vendégként érkezett a Tompai Kórus, akik nagyszerűen helytálltak, és emlékezetes produkciót mutattak be. Külön elismerést érdemel Tamás Sándor, a szabadkai ének-zene tanár és diakónus, aki lendületes előadásával szinte egyszemélyes műsort varázsolt a Sárga Csikó “színpadára”.
A délután folyamán Mikó Norbert fiatal harmonikás nyitotta meg a műsort, aki ezúttal is káprázatos teljesítményt nyújtott – különösen Brahms Magyar táncának előadásával aratott nagy sikert. Őt követte a Tompai Kórus, majd a Hrastina Udvar Férfikórus, akik néhány éve alakultak, és bosnyák, horvát, valamint bunyevác és magyar népdalokat énekelnek. Ők a vacsora közben sem tudtak nyugton maradni: előkerült a tambura, és percek alatt táncos, dalos hangulat lett a Sárga Csikó Étteremben, ahol a vacsora is zajlott.
A bácsalmási közönség különösen büszke lehetett az est negyedik fellépőjére, az újonnan alakult Bácsalmási Horvát Kórusra, amely mindössze egy hónapja jött létre, de már most remekül megállta a helyét. A 11 tagú kórust Barta Ágnes kísérte tamburán, és ők énekelték el a magyar és bunyevác himnuszt is.
Az est egyik legmeghatóbb pillanata az volt, amikor az egyesület legidősebb tagját, Becsuláné Gizellát (Gizi nénit) köszöntötték, aki 1938-ban született bunyevác családba. Zeneszeretete és közösségi elkötelezettsége miatt tiszteletbeli taggá avatták, és egy Bunyevácokról szóló könyvvel ajándékozták meg. Gizi néni külön kérte, hogy a zenekar közelében ülhessen – mert, ahogy mondta, „onnan hallani a legjobban a tamburát”.
A vacsorát követő bálban a Bácska Zenekar húzta a talpalávalót, méltó zárásaként egy igazán jó hangulatú, tartalmas napnak.
Köszönjük a meghívást a Bunyevác–Horvátok Egyesületének – pazarul éreztük magunkat.
Az egyesület szintén támgoatója a BÁcsalmási Fesztiválok Harca társasjátéknak, amely előrendelhető az alábbi gombra kattintva. Köszönjük nekik a támogatást!
