Három darabbal aratott sikert a városi társulat
Meghívást kaptunk a Bácsalmási Színházi Társulat legújabb előadására, amelynek jegyei szinte pillanatok alatt elfogytak. Bár az est ingyenes volt, bátran kijelenthetjük: ez a másfél óra minden pénzt megért volna.
A társulat ezúttal három egyfelvonásos darabot vitt színpadra: Kéri Ferenc Ganédomb című népi tragikomédiáját, a Buszmegálló című némajátékot, valamint a Helén, s a tehén, avagy gyalog mint a Balogh című darabot. A darabválasztás telitalálatnak bizonyult: mindhárom előadás rendkívül szórakoztató volt, a közönség szemmel láthatóan élvezte a humorral, félreértésekkel és helyzetkomikummal teli jeleneteket.
Külön ki kell emelnünk a díszleteket és a jelmezeket. A művelődési központ színpadán az évek során számos társulat és színház megfordult már, de sokan tanulhatnának a bácsalmási társulattól. A látvány mögött ismét Novák Dani keze munkája sejlik fel, aki nem először nyűgöz le bennünket kézügyességével. A díszlet autentikus, látványos és részletgazdag volt, a színek harmonizáltak, minden a helyén volt.
A szereplők közül többen is emlékezetes alakítást nyújtottak. Jurinovits Zoltán Jóska szerepében ismét bizonyította, hogy egyszerűen nem tud hibázni. Megjelenése, orgánuma és színpadi jelenléte olyan erős, hogy elég megjelennie a színpadon, és máris magára vonja a figyelmet. Ő valóban a színpadra született.
Feleségét, Bözsit Jurinovitsné Traski Eszter alakította, aki kezdetektől a társulat tagja, és az évek során igazi karakterszínésszé nőtte ki magát. Játéka felszabadult, szórakoztató, a közönség hálásan fogadta minden pillanatát.
A lányukat, Terkát Severac Réka formálta meg. Visszafogottabb, naiv fruska karaktere tökéletes ellenpontja volt a szülők temperamentumos figurájának, ami a rendezői munka dicsérete is. Rékának kifejezetten jól állt ez a szerep.
Az est egyik legnagyobb meglepetését Horváthné Bokor Erzsébet, azaz Teri mama jelentette, aki gyakorlatilag ellopta a show-t. Minden pillanata kincs volt, és bár a szerepe hálás, külön elismerést érdemel azért is, hogy halottként milyen kitartással tűrte a színpadon zajló eseményeket.
A csendőr szerepében Kovács Árpád kiváló jelmezben, remek jelenléttel alakított, míg Juhász János ismét energikus, lendületes játékával töltötte meg a színpadot.
A népi tragikomédia szabadszájú humorát a közönség is imádta. Bár az est plakátján is fel volt tüntetve, hogy a darab szókimondó, a nézőtéren legfeljebb néhány felhúzott szemöldököt lehetett látni. A többség igenis nagyon élvezte az előadást.
A színház nem csak emelkedett témákról szólhat: a népi humor és a szórakoztatás a magyar színházi hagyomány fontos része volt a múlt században is.
A két párbeszédes darab közé ékelődött a Buszmegálló című némajáték, amelyben Fritz Luca és Szanka Nóra remek párost alkotott. Luca a jó módú, elegáns hölgyet formálta meg, míg Nóra az ő ellenpontjaként egy provokatív, idős asszonyt alakított, akinek táskájából rendre valami egészen váratlan tárgy került elő a kifinomult retikül és holmik ellenpólusaként. A némajáték mindig komoly kihívás a színészek számára, hiszen itt a gesztusok, a mimika és a testbeszéd meséli el a történetet. A két hölgy ezt kiválóan oldotta meg, üdítő és nagyon szórakoztató jelenetet láthattunk.
Az est harmadik darabja, a Helén, s a tehén, avagy gyalog mint a Balogh ugyanabban az enteriőrben játszódott, mint az első. A gazda szerepében Szabó László Pál olyan természetességgel állt a színpadon, hogy az embernek óhatatlanul az jut eszébe: vajon melyik színházból „szökött meg”. Játéka hiteles és magabiztos volt.
Partnere, a gazdasszony szerepében Zórics Mónika topformában volt. A címszerepet Páncsics Alexandra kapta, aki a csúnyácska, kissé otrombácska Helén szerepét formálta meg. Itt talán egy apró kritikát is megfogalmazhatunk: Alexandra még így is túlságosan ragyogó volt ehheza figurához. Ugyanakkor a szerep humorát tökéletesen hozta.
A kérő szerepében Kovács Mihály Márton egyre természetesebben mozog a színpadon, váltásai jól működtek. Horváthné Gyarmati Kitti ezúttal kisebb szerepben lépett színpadra, de rutinos jelenléte itt is érezhető volt – és egy apró kikacsintásként megjegyezhetjük, hogy az óvodai előadásból, a télapóváró gyermekdarabból már komoly színpadi gyakorlatot szerzett.
A Bácsalmási Színházi Társulat igen magasra tette a lécet. Az előadás élvezetes, lendületes és szórakoztató volt, előzetesen megsúgták nekem, hogy ez lesz a társulat eddigi legerősebb produkciója, és ezzel egyet kell értenem.
A társulat előtt komoly lehetőségek állnak. Ha mernek egy nagyobb léptékű, akár egész estés darab felé is nyitni – legyen az kortárs mű vagy komolyabb dráma –, könnyen új szintre léphetnek.
A társulat továbbra is várja az új jelentkezőket, mi pedig csak biztatni tudjuk őket: jó úton járnak. Ha így folytatják, könnyen lehet, hogy az ország egyik legjobb amatőr társulatának megszületését látjuk Bácsalmáson.
