Bácsalmás neve 1937 júniusában nem egy csendes helyi hírben, hanem országos visszhangot kapó gazdasági ügyben tűnt fel. A Virradat 1937. június 7-i száma arról számolt be, hogy a bácsalmási borkereskedők egy részénél súlyos adóelkerülési gyanú merült fel.
A korabeli tudósítás szerint a településen már hónapok óta beszéltek arról, hogy az adóügyi hatóságok vizsgálódnak a bornagykereskedők körül. A gyanú az volt, hogy egyes kereskedők jelentős jövedelemre tettek szert, miközben a közterhek viseléséből nem vették ki a részüket.
A történet középpontjában Pázmány András, Bácsalmás adóügyi jegyzője állt, aki a lap szerint elindította a vizsgálatot. Az ügy végül a községi képviselő-testület ülésén került nyilvánosság elé, amikor a pótköltségvetés tárgyalásán Hőnig György képviselő-testületi tag, bornagykereskedő arról beszélt, hogy vele szemben 12 300 pengő borfogyasztási adót vetettek ki, amelynek többszöröséig terjedő pénzbüntetés is szóba kerülhetett.
A bejelentés nagy feltűnést keltett
Pázmány András adóügyi jegyző a tudósítás szerint keményen reagált. A lap úgy fogalmazott, hogy „adatok halmazával rántotta le a leplet” a milliókat kereső, de nem adózó bornagykereskedelemről. A jegyző állítása szerint, amikor két évvel korábban Bácsalmásra került, megdöbbenve tapasztalta, hogy egyes borkereskedők „egy huncut vasat sem fizettek”, miközben a település jelentős bortermelő helynek számított.
A korabeli adatok szerint Bácsalmáson mintegy 6000 hold szőlőterület volt, amelyen átlagosan 120 ezer hektoliter bor termett évente. Ebből a helyi fogyasztás levonása után körülbelül 100 ezer hektoliter maradt exportra. Ez jelentős mennyiség volt, amelyből remekül látszik, hogy milyen fontos szerepet játszott akkoriban a bor a település gazdasági életében.
A jegyző legsúlyosabb állítása az volt, hogy egyes kereskedők nemcsak adót nem fizettek, hanem a bácsalmási bor jó hírét is veszélyeztették. A tudósítás szerint engedély és telepengedély nélkül vásároltak bort, máshonnan silány minőségű borokat hoztak be, azokat borpárlattal javították fel, majd bácsalmási borként tárolták, kezelték és hozták forgalomba.
Egy bor-becsülebeli ügy
A cikk egyik érdekes része, hogy Pázmány András szembeállította a szőlősgazdák munkáját a kereskedők hasznával. Azt mondta, a termelők véres és verejtékes munkával kerestek meg nagyjából ugyanannyit, mint amennyit a kereskedők rövid idő alatt zsebre tettek. A különbség szerinte az volt, hogy a termelők jelentős adót fizettek, a kereskedők egy része viszont semmit.
A tudósítás végén különösen erős mondat hangzott el a jegyzőtől:
Én leszek az ostor, mely végigvág rajtuk.
A régi újságcikkből egy olyan Bácsalmás képe rajzolódik ki, ahol a szőlő és a bor nemcsak mezőgazdasági termék volt, hanem megélhetés, kereskedelem, hírnév és közéleti ügy egyszerre. A bor körül pedig 1937 júniusában nemcsak gazdasági vita, hanem országos figyelmet kapó botrány is kialakult.
Kiemelt képünk illusztráció.
Forrás: Virradat, 1937. június 7-i lapszám.
