Evetovity Antal Bácsalmáson született pap-költő volt, akit Miroljub néven is ismer az irodalomtörténet. Születési neve Evetovity Ferenc volt, szerzetesként az Antal nevet vette fel, költőként pedig a Miroljub nevet használta.
A bácsalmási templomparkban áll egy mellszobor, amely mellett minden évben koszorúk jelennek meg. Sokan talán nap mint nap elmennek mellette, de kevesebben tudják, kit ábrázol, és miért fontos alakja a bácsalmási bunyevác-horvát közösség emlékezetének. A szobor Evetovity Antal pap-költőnek állít emléket, aki Bácsalmásról indult, és a bácskai bunyevác-horvát irodalom egyik jelentős alakjaként tartják számon.
Evetovity Ferenc, Antal vagy Miroljub?
Evetovity Antal neve körül elsőre könnyű elbizonytalanodni, mert több névalakban is találkozhatunk vele. Születési neve Evetovity Ferenc volt. 1862. június 12-én született Bácsalmáson, helyi bunyevác családban. Amikor belépett a ferences rendbe, az Antal nevet vette fel, költőként pedig a Miroljub nevet használta.
Ezért szerepelhet különböző forrásokban Evetovity Ferenc, Evetovity Antal, Ante Evetović Miroljub vagy egyszerűen Miroljub néven. A bácsalmási emlékezetben és a templomparkban álló szobornál tartott megemlékezéseken elsősorban Evetovity Antalként él.
Antunovity János védence volt
Evetovity Antal életútja nem érthető meg Antunovity János nélkül. A kunbajai születésű, később Almáson is szolgáló papot és püspököt a bunyevác öntudat felébresztőjeként tartják számon. Ő volt az, aki felismerte a bácsalmási bunyevác családból származó fiatal tehetségben a lehetőséget, és taníttatta.
Evetovity így nemcsak Bácsalmásról indult, hanem abból a szellemi közegből is, amely a bunyevác nyelv, hit és önazonosság megőrzését tekintette feladatának.
Bácsalmásról Kalocsára, Bajára és Valpovóra
Iskoláit a helyi elemi után Kalocsán, a jezsuita gimnáziumban folytatta. 1881-ben belépett a ferences rendbe. Tanulmányai befejezése után előbb a rend dunaföldvári, majd bajai iskolájában tanított.
1899-ben kilépett a rendből, és világi pap lett a pécsi egyházmegyében. Szlavóniai falvakban szolgált plébánosként, majd 1912-től haláláig Valpovón élt. Ott halt meg 1921. február 24-én, és ott is temették el.
A Petőfi Népe 2008-as beszámolója szerint Evetovity Antal a bácsalmási templomban tartotta első miséjét. Az akkori megemlékezésen úgy fogalmaztak róla, hogy költészetében nemzetét a nyelv megtartására és Isten szolgálatára buzdította.
Verseiben a hit, a szegénység és a közösség szolgálata jelent meg
Evetovity Antal versei és cikkei szabadkai, zágrábi és eszéki bunyevác újságokban jelentek meg. Egyetlen önálló verseskötete 1908-ban látott napvilágot Eszéken, Sretni i nujni časi címmel. A cím magyarul nagyjából Boldog és szomorú órák jelentéssel adható vissza.
A kötetnek korabeli visszhangja is volt. A Ljubljanski zvon 1909-ben rövid ismertetést közölt Evetovity Antal verseskötetéről. A kritika a költő szerénységét emelte ki, és idézte a kötet ajánlását is, amelyben a költő „szerény verseit” egy „kicsiny csokor tarka virágként” küldi népének.
A lap szerint Evetovity költészetének tárgyi világa a magány, a szomorúság, a természet, a haza és Isten körül rendeződik. A kritika végül gondosan formált verseknek nevezte a kötet darabjait, amelyek egy nemes szív visszfényei, egy jó ember hitvallásai.
Az én hivatásom
A Bácsalmásról szóló helytörténeti kötet megőrzött tőle egy verset is. A Moje zvanje, vagyis Az én hivatásom című költemény különösen fontos, mert ebben maga Evetovity Antal mondja el, hogyan tekintett saját életére.
Az alábbi magyar szöveg nem hivatalos fordítás.
Az én hivatásom
Szegény és őszinte mindig
az én dalom, ha szárnyra kel a világban.
Nem repül, mint sas a magasba,
álmaim szárnyán a felhők alá,
hanem borúsan, gondterhelten, szerényen
a föld közelében keresi a szegény szíveket.
Az én kicsiny bölcsőm sem
ezüsttel volt körülfonva.
Nem selyembe és bársonyba
pólyált engem drága jó anyám.
A szegénység tövisei között, kínok között
az ő gondos keze vezetett engem.
Fényes remények nélkül is
szépen múltak el napjaim.
Nem vár rám ragyogóbb jövő,
amely felemelne, amely szívemet erősítené.
És amim kevés van a szegénységben,
azt is a jó szív adta nekem.
Én mégis boldog és áldott vagyok,
ezt mondja a szívem a mellkasomban.
Boldogságomban énekelek és sírok:
jó Istenem, legyen neked hála!
Adtál nekem házat és otthont,
horvát tűzhelyet Horvátországban.
Nem kell és nem is kívánok soha
nagyobb ajándékot az élettől.
A horvát nép költője vagyok,
és Isten oltárának papja.
A hazáért dolgozom, népemért írok verseket,
s a magam és népem könnyeit törlöm le.
Így akarom, Isten akarata szerint,
betölteni magasztos hivatásomat.
A fáradságos, hazaszerető munka után
csendes legyen majd nyugvásom a sírban.
S népem talán néha emlékezik rám,
és zöldellő sírhalmomra is.
Evetovity Antal mellszobra a bácsalmási templomparkban
Bácsalmáson a templomparkban álló mellszobor őrzi Evetovity Antal emlékét. A Petőfi Népe 2008-as cikke szerint a szobrot húsz évvel korábban, vagyis 1988 táján avatták fel. A realisztikus alkotást Ivan Meštrović készítette, és a Vajdasági Kulturális Bizottság ajándékozta Bácsalmásnak.
Az emlékezés később is része maradt a helyi horvát-bunyevác közösség ünnepeinek. Minden évben koszorúzási ünnepséget rendeznek az emlékszobránál, ahol általában a helyi és országos horvát közösség képviselői is jelen voltak.
A bácsalmási bunyevác-horvát közösség emlékezete
Evetovity Antal története azért fontos a bácsalmási bunyevác-horvát közösség számára, mert rajta keresztül a helyi közösség egyik régi szellemi öröksége válik láthatóvá. Egy bácsalmási születésű emberé, aki papként, tanárként és költőként is a nyelv, a hit és az identitás megőrzését szolgálta.
A templomparkban álló szobor ezért nemcsak egy személynek állít emléket, hanem annak a bunyevác-horvát hagyománynak is, amely Bácsalmás történetének része.
Forrás: Bácsalmás. Fejezetek egy felső-bácskai kisváros történetéből; Petőfi Népe, 2008. július 7.; Petőfi Népe, 2016. június 6.; Josip Tominšek: Ante (Miroljub) Evetović. Sretni i nujni časi.; Vlastita naklada 1908, Ljubljanski zvon, 1909, dLib.si.
A vers magyar fordítása nem hivatalos fordítás.
Kép: Evetovity Antal bácsalmási mellszobra alapján, mesterséges intelligencia felhasználásával készült illusztráció.
