A friss műholdas adatok szerint ismét súlyos aszály fenyegeti Európát, különösen a Kárpát-medencét. A szakértők szerint nem kizárt, hogy a 2022-es rekordévhez hasonló vízhiányos időszak alakul ki a következő években.
A mérések azt mutatják, hogy a talaj és a felszín alatti vízkészletek egyre kevésbé tudnak regenerálódni. Ez azt jelenti, hogy az aszály hatása nem múlik el egyik évről a másikra, hanem fokozatosan halmozódik.
A 2022-es év sokak számára emlékezetes maradt: országszerte kiszáradó tavak, repedezett földek és jelentős mezőgazdasági károk jelezték, milyen súlyos következményei lehetnek a tartós vízhiánynak.
Mit jelent ez Bácsalmás térségében?
A Homokhátság térsége – amelyhez Bácsalmás is tartozik – az egyik leginkább veszélyeztetett terület Magyarországon. Itt a talaj vízmegtartó képessége gyengébb, így az aszály hatásai gyorsabban és látványosabban jelentkezhetnek.
A helyiek számára is ismerős jelenség lehet a vízszint ingadozása a Sóstónál, amely érzékenyen reagál a csapadékhiányos időszakokra. Egy tartósabb aszály esetén ezek a változások még markánsabbá válhatnak.
A térség múltja is emlékeztet arra, mennyire meghatározó a víz jelenléte vagy hiánya. A Mosztonga egykor kiterjedt, mocsaras terület volt, amely mára teljesen átalakult. A mai szárazabb környezet részben annak a hosszabb távú folyamatnak az eredménye, amelyet most a tudományos mérések is egyre pontosabban igazolnak.
Nem egyszeri jelenség
A szakértők szerint a jelenlegi trendek arra utalnak, hogy az aszály nem kivételes esemény, hanem egyre inkább visszatérő jelenséggé válhat a térségben. Ez nemcsak a mezőgazdaságot, hanem a természetes élőhelyeket és a helyi vízkészleteket is érintheti.
A kérdés így már nem az, hogy lesz-e újabb aszályos időszak, hanem az, hogy mennyire lesz felkészülve rá a térség.
A Mosztonga nyomában
A térség múltja jól mutatja, mennyire meghatározó a víz szerepe ezen a vidéken. A Mosztonga egykor a bácskai táj kiterjedt, természetes vízrendszerének része volt: mocsarakból, időszakos vízfolyásokból és holtágakból álló, változékony világ, amely kapcsolatban állt a Duna árterével.
Ez a rendszer nemcsak formálta a tájat, hanem fontos szerepet játszott a víz visszatartásában is. A mocsaras területek természetes módon lassították a víz elfolyását, segítették a talaj vízzel való feltöltődését, és kiegyensúlyozottabbá tették a helyi klímát.
A 18–19. századtól kezdődően azonban a táj átalakult: megindultak a folyószabályozások, lecsapolták a mocsarakat, csatornákat építettek, és a korábban vízjárta területeket mezőgazdasági művelés alá vonták. Ennek következtében a Mosztonga vízrendszere nagyrészt eltűnt vagy jelentősen visszaszorult.
A természetes vízmegtartó képesség csökkenése máig hatással van a térségre. Ami egykor segítette a víz megőrzését, ma már hiányzik – és ez a hiány különösen aszályos időszakokban válik igazán érezhetővé.
Kiemelt kép: illusztráció, mesterséges intelligenciával készült
