Nőnapon gyakran a jelen asszonyaira, lányaira gondolunk – és ez így van rendjén. De városunk múltja is tele van olyan női sorsokkal, amelyek csendben, mégis nagyon kézzelfoghatóan formálták Bácsalmás arculatát. Adományozás, iskolalapítás, színház és orvoslás – a mindennapi helytállás történetei rajzolódnak ki, ha a régi forrásokba pillantunk.
Vojnics Teréz (1816–1867) – báró Rudics Józsefné – neve a bácsalmási templom történetében maradt fenn. A feljegyzések szerint a 19. század közepén ő volt az egyik olyan női adományozó, aki tárgyi emléket hagyott a település vallási életében. 1864-ben új oltárt adományozott a bácsalmási római katolikus templom számára. Bár az oltárról és az adomány körülményeiről kevés részlet maradt fenn, a gesztus jól mutatja azt a szerepet, amelyet a korabeli nemesi családok asszonyai gyakran betöltöttek a helyi közösségek támogatásában. A Vojnics család emlékezete a templomban később is megjelent: a századfordulón egy Fájdalmas Szűzanya-szobor állításával is megőrizték a család emlékét.
Franz Mária Terézia (1825–1911) neve már egy egész intézményrendszer történetével fonódik össze. A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata első általános főnöknőjeként jelentős szerepet játszott a rend fejlődésében. A rend története szerint 1886-ban Bácsalmáson zárdát, leányiskolát és óvodát alapítottak az iskolanővérek. Ez a lépés a város oktatási életében is mérföldkőnek számított. Az új intézmények megjelenése nemcsak a lánynevelést erősítette, hanem hosszú időre meghatározta a helyi oktatás arculatát is. A korabeli feljegyzések szerint a nővérek érkezésekor a település lakói ünnepélyesen fogadták őket, ami jól mutatja, milyen várakozás övezte az új intézmények létrejöttét.
Szászy Júlia (1863–1950) – gróf Teleki Józsefné – a nagybirtokos és mecénási szerepkör példája volt a térségben. A források földbirtokosként említik, aki a környék társadalmi és közéleti eseményeiben is szerepet vállalt. A bácsalmási polgári iskola történetében például zászlóanyaként szerepel: a zászlószentelési ünnepségen ő töltötte be ezt a tisztséget. Emellett a Stefánia Anya- és Csecsemővédő Egyesület munkájában is vezető szerepet vállalt. Az ilyen jellegű patronáló tevékenység a 19–20. század fordulóján gyakran a nagybirtokos családok nőtagjaihoz kötődött, és jelentős hatással volt a helyi közösségi kezdeményezésekre.
Krug Irma (Rakonczai Mihályné) a két világháború közötti bácsalmási polgári iskola mindennapjaiban hagyott nyomot. Tanárként testnevelést és német nyelvet tanított, emellett a leány sportkör vezetője volt. Munkája azonban nem állt meg a tanórák keretein belül: a korabeli beszámolók szerint színjátszó előadásokat is rendezett a diákokkal. Egy ilyen alkalommal Az ezüst kócsag című darabot állították színpadra a tanulók. A tanári hivatás mellett a közösségi élet szervezése is a feladatai közé tartozott, ami sok diák számára maradandó élményt jelentett.
Polgár Aranka (1906 – ?) – később dr. Petrich Istvánné – a két világháború közötti Bácsalmás egyik ismert fogorvosa volt. Bácsalmáson született 1906-ban, polgári iskolai tanulmányait is itt végezte, majd a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Karán tanult, ahol 1929 júniusában avatták orvosdoktorrá. Fogorvosi rendelőjét 1931 júniusában nyitotta meg a Templom téren álló Csasucher-házban, ahol hamar közkedvelt orvossá vált: a korabeli beszámolók szerint szakmai tudása és emberséges hozzáállása miatt sok bácsalmási család fordult hozzá segítségért. A város közéletében is részt vett: 1940-ben például a légoltalmi tanfolyamokon a tűzoltók egészségügyi felkészítésében működött közre. A második világháború idején a bácsalmási zsidó közösség tagjaként gettóba került, majd Auschwitzba deportálták, ahonnan később hazatért. Bácsalmáson még 1947 áprilisáig praktizált, ezután további sorsáról már kevesebb adat maradt fenn.
A város története nemcsak nagy eseményekből áll. Néha egy templomi oltár, egy új iskola, egy zászlóavatás vagy egy diákokkal rendezett színpadi előadás is hozzájárul ahhoz, hogy egy település közössége erősebb és gazdagabb legyen. Nőnap alkalmából ezekre a bácsalmási nőkre emlékezünk, akik munkájukkal és jelenlétükkel formálták a város arculatát.
A cikkben felhasznált képek mesterséges intelligencia segítségével készültek.
Források
Sövény Mihály: A bácsalmási római katolikus templom
Szénásiné Harton Edit: A bácsalmási Rákóczi úti iskola 125 éve
Bácsalmás – Fejezetek egy felső-bácskai kisváros történetéből
Kalocsai Iskolanővérek rendtörténeti összefoglalója
Petőfi Irodalmi Múzeum – Névtér adatbázis
Hungaricana – közjegyzői iratok
Tóth Ágnes (szerk.): A magyarországi németek történetének levéltári forrásai, 1670–1950
Bajai Újság (1930. október 26.)
