Ma már természetes, hogy ha valakit sérelem ér, panasza van vagy határozott véleményt fogalmaz meg, azt a nyilvánosság elé tárja. A közösségi tér ilyenkor nem csupán véleményközlésre szolgál, hanem arra is, hogy a közösséget maga mellé állítsa, és a kialakuló közhangulat révén befolyásolja a döntéseket. Az efféle törekvések azonban nem mindig érik el a kívánt hatást. Közel száz évvel ezelőtt sem sikerült például megakadályozni, hogy Bácsalmáson felépüljön az az iskola, amely ma a város egyik meghatározó intézménye.
1929-ben természetesen még nem volt lehetőség arra, hogy az online térben közvéleményt formáljanak vagy támogatást gyűjtsenek egy-egy ügy mellé. Az akkori „megmondó embereknek” más utat kellett találniuk, ha nyilvánosan akarták terjeszteni a sérelmeiket. Nem kommentet írtak és nem posztoltak, helyette levelet küldtek az országos sajtónak.
Annak, hogy az emberek száz éve sem voltak annyira mások, egyik igen beszédes példája egy levél, amely a Pesti Naplóhoz érkezett Bácsalmásról. A felháborodott szerző attól tartott, hogy egy új iskolaépülettel lezüllesztik a Hősök terén található templomparkot, a város legszebb részét áldozzák fel, és még bűz fog terjengeni a környéken.
A város dísze – és a tiltakozás oka
A levél írója részletesen leírja, mennyire rendezett, fejlődő településnek tartja Bácsalmást, majd külön kiemeli a templom körül elterülő parkot, amelyet a város egyik legfőbb ékességének nevez. Szabályos, szimmetrikus térként írja le, amely kedvelt sétahely volt a lakosok számára.
Éppen ezért tartotta elfogadhatatlannak, hogy ide kerüljön az új állami polgári iskola épülete — az az épület, amely ma a Bácsalmási Körzeti Általános Iskola és AMI alsó tagozatos diákjainak ad otthont.
Ma mindez különösen érdekes, hiszen az iskola azóta a város egyik legismertebb, legnagyobb és legfontosabb intézménye lett, amely generációk oktatásának adott helyet, és a városkép természetes részévé vált.
Milyen érvekkel tiltakoztak?
A levélből több, ma is ismerősen hangzó érvtípus rajzolódik ki.
Esztétikai félelem
A szerző szerint az épület „örök időkre elcsúfítja a város legszebb részét”, a szép, szabályos parkot pedig „szemetsértő zeg-zuggá silányítják”.
Összeesküvés-gyanú
A levél azt is felveti, hogy a döntés összefügghet azzal, hogy egy nagybirtokosnak „a város legszebb helyén… egy körülbelül 30 hold kiterjedésű… elhanyagolt kertje van”, és emiatt sürgetik más terület felhasználását.
Egészségügyi riogatás – bűz lesz
A csatornázás hiányára hivatkozva a szerző egyenesen arról ír, „szörnyű elgondolni… micsoda illat töltené be” a templom és a sétahely környékét, amikor az iskola hulladékát elszállítják a forgalmas úton.
Akkor inkább ne is legyen!
A levél végén a szerző odáig jut, hogy ha nincs más megoldás, akkor inkább ne is épüljön állami iskola, csak ne a város legszebb részének rovására.
Ami azóta történt
Az idő végül eldöntötte a kérdést. A ma általános iskola alsó tagozataként működő egykori fiúiskola épülete a két világháború közötti időszakban készült el. Az építkezés 1929-ben indult, az új iskolaépületet pedig 1930 márciusában adták át, amikor megkezdődhetett benne a tanítás. Az intézményt eredetileg állami polgári iskolának szánták, a „fiúiskola” elnevezés csak később, az 1948-as államosítás után terjedt el, amikor az oktatási rendszer átszervezése során az épületben állami általános fiúiskola működött.
Az iskola azóta generációkat tanított, és ma már természetes része Bácsalmásnak.
A száz évvel ezelőtti levél viszont emlékeztet arra, hogy a közéleti viták, a túlzó félelmek és a hangos tiltakozások nem a közösségi média korának találmányai.
Csak a felület változott. A véleményformálás igénye nem.
Forrás: Pesti Napló, 1929. március.
A kiemelt és a cikkben megjelenő képek illusztrációk, a mesterséges intelligencia segítségével képzeltük el az iskola építését.
