Hamarosan 90 éve lesz annak, hogy egy korabeli újság Bácsalmást egy nagyszabású fejlesztési program központjaként mutatta be. A Vállalkozók Lapja 1936. október 1-jei száma szerint a városban sporttér, középfokú gazdasági iskola, egészségügyi fejlesztések és egy százágyas megyei szegényház létrehozását tervezték. A terv egy része valóban megvalósult, más elemei átalakultak, a legnagyobb szociális beruházásnak pedig egyelőre nem találtuk nyomát. Kilenc évtized távlatából különösen érdekes végignézni, mi lett abból, amit 1936-ban Bácsalmás jövőjének szántak.
Bácsalmást megyei központnak szánták
A korabeli elképzelések szerint a terv az volt, hogy Bácsalmásra több egészségügyi, szociális és oktatási intézmény is kerüljön. A Vállalkozók Lapja 1936 őszén arról írt, hogy a község telket ajánlott fel Bács-Bodrog vármegye tervezett szegényháza számára. Ugyanebben a hírben szerepelt az új sporttér építése, egy középfokú gazdasági iskola létrehozása és a tüdőgondozó fejlesztése is. A lap összefoglalása szerint Bácsalmáson akarták összpontosítani a megye több egészségügyi és szociális intézményét.
Egy ugyanazon a napon megjelent tudósítás a tágabb vármegyei programról is képet adott. A tervek között szegényház, egészségházak, Zöldkeresztes intézmények és egészséges ivóvizet adó kutak szerepeltek. Bácsalmás egyike lett volna azoknak a településeknek, ahol egészségházat alakítanak ki, a bácsalmási és jánoshalmi egészségházakhoz pedig légoltalmi óvóhelyet, elsősegélyállomást, fertőtlenítőegységet és mentőszolgálati feladatokat is terveztek.
Százágyas szegényházat terveztek Bácsalmásra
A fejlesztési program legnagyobb szociális beruházása egy százágyas megyei szegényház lett volna. Egy 1936. szeptemberi tudósítás szerint a terveket Balsay Ernő alispán készíttette, a belügyminiszter 50 ezer pengő államsegélyt ígért, a vármegye pedig további 25 ezer pengőt biztosított volna. Az építkezést még 1936-ban szerették volna elkezdeni, és Baja helyett egy központibb fekvésű települést kerestek. A hírek szerint elsősorban Bácsalmás jöhetett szóba.
A bentlakókat kertészeti munkába, zöldségtermesztésbe és sertéshizlalásba vonták volna be, hogy az intézmény részben önellátó legyen. A későbbi megvalósulásnak azonban nem találtunk biztos nyomát. Nem került elő építési vagy átadási tudósítás, és a részletes bácsalmási helytörténeti feldolgozás sem említ egy új, százágyas megyei intézményt. Jelenlegi ismereteink szerint tehát a terv komoly volt, pénzügyi előkészítés is történt, de maga a szegényház valószínűleg nem épült meg.
Szegényháza ettől függetlenül már korábban is volt Bácsalmásnak
Fontos különválasztani az 1936-os tervet a régi bácsalmási községi szegényháztól. Bácsalmásnak már jóval korábban volt saját ilyen intézménye: a helytörténeti monográfia szerint jogilag 1856-tól működött önálló intézményként, a Dózsa György út és a Kálvária sor sarkán állt, 1907-ben pedig felújították. 1938-ban körülbelül ötven segélyre szoruló emberről gondoskodott a község, maga az intézmény pedig 1945-ig állt fenn.
Ez tehát nem lehetett azonos azzal a százágyas megyei szegényházzal, amelyet 1936-ban terveztek Bácsalmásra. Ugyanígy a Dugonics utcai mai idősek otthonát sem szabad automatikusan azonosítani az 1936-os tervvel, erre ugyanis nincs bizonyíték.
A helytörténeti monográfia teljes online változata ma is elérhető Bácsalmás Város Önkormányzatának E-könyvtárában.
A gazdaiskolából valódi intézmény lett
A középfokú gazdasági iskola terve viszont megvalósult. A kezdeményezés 1936-ban született meg, és a község azzal érvelt, hogy Dél-Magyarországon kevés a gazdaképző intézmény, ezért a gazdálkodók gyermekeinek helyben kellene gyakorlati és középiskolai képzést biztosítani. A minisztérium már 1937-re engedélyezte az indulást, de ekkor még nem sikerült megnyitni az iskolát. A helytörténeti feldolgozás szerint a megfelelő gyakorlóterület hiánya, korabeli sajtóhírek szerint pedig a kevés jelentkező is hátráltatta az indulást.
Az első tanévet végül 1938. szeptember 25-én nyitották meg. Az intézmény az állami polgári iskola keleti szárnyában kapott helyet, és 47 diákkal indult, közülük 12 volt bácsalmási. Bajáról, Bácsbokodról, Bácsborsódról, Csikériáról, Jánoshalmáról, Madarasról és Mélykútról is érkeztek tanulók. Húszan naponta vonattal jártak be, a távolabbról jött diákok pedig bácsalmási családoknál laktak. A gyakorlati oktatás kezdetben a polgári fiúiskola háromholdas gazdasági telepén folyt.
Az iskola fejlődése gyors volt. 1939-ben 78 ezer pengő állami támogatást ítéltek meg a fejlesztésére, később harminc katasztrális holdas tangazdaság tartozott hozzá. Gabonát, kapásnövényeket, ipari és takarmánynövényeket termesztettek, volt kertészet, gyümölcsös, szőlő és kísérleti telep is. A gazdasági épületek 1943-ra készültek el, ezt követően tenyészállatokat is tartottak.
A volt diákok visszaemlékezései szerint a tanulók hetes rendszerben dolgoztak a tangazdaságban. Az elsősök a tehenészetben, a másodikosok kocsisfeladatokon, a harmadikosok a kertészetben dolgoztak, és nyolc-tíz tehenet, valamint fogatokat is tartottak. Ezekről a Vörösmarty Mihály Városi Könyvtár oldalán olvasható részletes visszaemlékezés.
1941–42-ben már 142 tanulója volt az intézménynek, 1942 májusában pedig elballagott az első, 31 fős érettségiző osztály. 1945-ben leánytagozat nyílt, a vidéki diákok számára a Kossuth utca 82. alatt diákotthont is létrehoztak. 1948 szeptemberében az iskola a volt katolikus fiúiskolába, a Gróf Széchenyi utca 73. alá költözött, 1949-ben gimnáziummá, 1950-ben mezőgazdasági technikummá szervezték át, végül 1952-ben megszüntették.
Az 1936-os ígéretből tehát nemcsak iskola lett: rövid idő alatt regionális jelentőségű, tangazdasággal, diákotthonnal és saját közösségi élettel rendelkező intézmény jött létre.
Az 1936-os sporttér ma is velünk van
A sporttér építése szintén már 1936-ban előrehaladott állapotban volt. A korabeli hírek szerint a község a korábbi állatvásárteret jelölte ki, amely a „grófi kert” mellett feküdt. A területet elegyengették, fákat ültettek, és egyszerre tizenhat ember dolgozott a kialakításán. Eredetileg június végére tervezték a befejezést, az októberi hírek szerint azonban a földmunkák ekkor még csak a végükhöz közeledtek.
A mai PVSE Sporttelep a Szent János utcában, közvetlenül a Kossuth park mellett található. A „volt állatvásártér, a grófi kert mellett” korabeli helyleírás és a mai elhelyezkedés nagyon jól illeszkedik egymáshoz, ezért nagy valószínűséggel az 1936-ban kialakított sporttér a mai sporttelep elődje lehetett.
A járványkórházból tüdőkórház lett
Az egészségügyi fejlesztések története valamivel összetettebb. A tüdőbeteg-gondozó már 1927-ben működött Bácsalmáson, először a Rákóczi úton, majd a Kossuth utca és a József Attila utca sarkán. Korszerű röntgennel és laboratóriummal rendelkezett, és nemcsak bácsalmási, hanem környékbeli betegeket is ellátott. 1939-től hordozható röntgenkészülékkel a környező településeket is járták.
A Dugonics utcai épületben közben már 1936–37-ben járványkórház működött. Ezt a község építette, majd 1939-ben jelentősen kibővítették, és a Bajai Városi Kórházhoz tartozó tüdőkórházzá alakították. Ebben a formában 1967-ig működött, 1966-tól belgyógyászati elfekvő részleg is helyet kapott benne, az 1980-as évek elején pedig szociális otthonná alakították. Ma a Dugonics utca 35. alatt a Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza működik.
A Dugonics utcai épület történetével korábban külön is foglalkoztunk a Bácsalmási Hírekben: A Rudics temetőtől a Gondviselés Házáig – a Dugonics utcai épület története 1 percben.
Az 1936-os elképzelések egyik fontos része tehát valóban megvalósult: a járványkórházból néhány évvel később tüdőkórház lett.
Mi lett tehát a 90 éves nagy tervből?
Kilencven év távlatából vegyes kép rajzolódik ki. A középfokú gazdasági iskola valóban létrejött, és másfél évtizeden át fontos regionális oktatási intézménnyé vált. A sporttér is elkészült, és minden jel arra utal, hogy ugyanott szolgálja ma is a várost. A Dugonics utcai járványkórházat később kibővítették és tüdőkórházzá alakították, vagyis az 1936-os egészségügyi elképzeléseknek legalább egy része testet öltött. A legnagyobb szabású szociális terv, a százágyas megyei szegényház esetében azonban már más a helyzet: bár a korabeli hírek szerint komoly előkészítés zajlott, és Bácsalmás esélyes helyszínként szerepelt, jelenlegi ismereteink szerint az intézmény végül nem épült meg.
Talán éppen ez teszi igazán érdekessé ezt a kilencvenéves történetet. Nem pusztán az, hogy melyik beruházás valósult meg és melyik maradt terv, hanem az is, hogy 1936-ban Bácsalmást olyan településként képzelték el, ahol egy egész térség oktatási, egészségügyi és szociális intézményeit lehet összpontosítani. A tervek egy része eltűnt az időben, más része átalakult, néhány pedig ma is felismerhető nyomot hagyott a városban.
Források
A cikk korabeli sajtóforrások, bácsalmási helytörténeti feldolgozások és intézménytörténeti visszaemlékezések alapján készült.
További források: Bácsalmás – Fejezetek egy felső-bácskai kisváros történetéből, Bácsalmás Város Önkormányzatának E-könyvtára; Vörösmarty Mihály Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteménye és visszaemlékezései.
Kiemelt képünk mesterséges intelligenciával készített illusztráció,
