Sajnos időközönként ma is előfordul egy-egy jégeső, bár egyre ritkábban találkozunk a jelenséggel. Idén már Bácsalmást is elkapta egy néhány perces jégeső, de ez is eltörpül azokhoz a viharokhoz képest, amelyek az elmúlt évszázadokban újra és újra sújtották a térséget.
A legerősebb történet éppen július 27-éhez kötődik. A Budapesti Hírlap 1889. augusztus 2-i száma szerint Bácsalmáson ekkorra befejezték a július 24-i és július 27-i jégvihar kárainak felbecsülését. A hivatalos becslés 296.800 forintos kárról szólt.
Ez 2026. július 27-én napra pontosan 137 évvel ezelőtti történet.
Közel 1,7 milliárd forint mai értéken
A 296.800 forintos kár mai árfolyamra nehezen átváltható. Az Ártörténet magyar pénzértékindexe alapján ez 2025-ös vásárlóértéken megközelítőleg 1,67 milliárd forintnak felelne meg.
Ez természetesen csak becslés. Az 1889-es és a mai világ árait nem lehet tökéletesen összevetni, hiszen más volt a fogyasztói kosár, más volt az áruk minősége, választéka, elérhetősége, és a számítás nem mondja meg pontosan azt sem, hogy az akkori bérekhez vagy életszínvonalhoz képest mit jelentett ekkora összeg. De érzékeltetésnek így is megdöbbentő.
Az 1889-hez közeli időszakban egy kilogramm kenyér minőségtől függően nagyjából 15–20 krajcárba kerülhetett. Mivel egy forint 100 krajcárt ért, a 296.800 forintos kárból nagyságrendileg másfél-kétmillió kilogramm kenyeret lehetett volna vásárolni.
Brutális károk
Az 1896-os hírekben Baja, Gara, Jankovác és Bácsalmás környékén arról írtak, hogy a vihar szétszórta a rendbe rakott kévéket, a jég a kalászból is kiverte a szemet, kárt tett a zabban, a kukoricában, a kerti veteményekben, és a szőlőfürtök jelentős részét is megsemmisítette.
1899-ben újabb kemény adat bukkan fel: a Pesti Hírlap időjárási jelentése szerint Bácsalmáson felhőszakadás, orkán és nagy jégeső volt, a kárt pedig átlagosan 50 százalékra tették. Ez igen súlyos csapást jelentett a gazdaságnak, de ma is felfoghatatlan veszteséget jelentene. Manapság leginkább az aszályos időszak képes hasonló nagyságrendű kárt okozni a mezőgazdaságban.
A régi hírekből az is kiderül, hogy sokat számított, milyen formában érkezett a jég. 1905-ben például Bács-Bodrog vármegye több részén erős jégesőről írtak. Bácsalmásnál azt emelték ki, hogy Közép-Bácskában a jég záporesővel vegyült, ezért ott kevesebbet ártott. Máshol viszont sűrűn esett, és a búza, valamint a rozs nagyon megsínylette.
Tyúktojás nagyságú jég Bácsalmás és Szabadka között
A legdrámaibb leírások egyike a Bajai Közlöny 1944. augusztus 9-i számában jelent meg.
A lap szerint borzalmas orkán és jégeső vonult végig Felső-Bácskán, Bácsalmás és Szabadka között. A hír alcíme különösen erős: húsz percen keresztül, eső nélkül, tyúktojás nagyságú jég tarolta le a gazdák reményeit.
A beszámoló szerint az ítéletidő összesen nagyjából fél óráig tartott. Utána Bácsalmás és Szabadka között 25–27 kilométernyi terület mutatott csatatérhez hasonló képet. A vihar sok évtizedes fákat tépett ki vagy tört ketté, a veteményt letarolta, a lábon álló termést pedig belecsapta a földbe. A gazdák munkája percek alatt odalett.
Májusban különösen gyakran jött a jég
A saját gyűjtésünk alapján a bácsalmási és környékbeli jégesős találatok között május különösen gyakran fordul elő. Nem kizárólag ekkor pusztított a jég, de a régi lapokban feltűnően sok májusi adat bukkan fel.
1932-ben a hivatalos vetésjelentés már arról írt, hogy az időszakot magas hőmérséklet, erős zivatarok, jégesők és közben csapadékhiány jellemezte.
A szőlőknél Bácsalmásnál 50 százalékos kárt említettek.
1948-ban Bácsalmáson 14 milliméter eső hullott, és jégesőt is jelentettek. 1950 májusában a déli határszélen újabb zivatarokról írtak, Bácsalmáson pedig ismét jég esett. 1963-ban az Esti Hírlap már úgy fogalmazott, hogy Bács megye déli részén, ahol addig alig hullott csapadék, az első zivatarok sokfelé károkat okoztak. Bácsalmáson és Kunbaján a jég a zsenge növényeket és a szőlő kis hajtásait tépázta meg.
A májusi jég azért volt különösen veszélyes, mert a növények sokszor éppen érzékeny állapotban voltak. A friss hajtás, a fiatal vetemény, a fejlődő szőlő vagy a még gyenge gabona nehezen viselte a hirtelen érkező vihart.
Július és szeptember sem volt biztonságos
A nyár későbbi része sem volt veszélytelen. 1908-ban Bácsalmáson, Kulán és a vidék több helyén iszonyú viharról és záporesőről írtak, amely nagy kárt tett, és több helyen a telefonvezetéket is megrongálta.
A szeptemberi adatok között is akad erős példa. 1938-ban Bácsalmás vidékéről jelentették a legtöbb esőt: 52 milliméteres felhőszakadást, amelyhez jég is társult. Ez józan emlékeztető arra, hogy a jégverés nem csak a tavasz végének vagy a nyár elejének problémája volt.
Károk a 20. század második felében is
A hetvenes években már biztosítási vitafórumok, hektárok, kártérítések és termelőszövetkezeti károk nyelvén jelent meg ugyanaz a fenyegetés.
A Petőfi Népe 1974. augusztus 30-i cikke szerint Bács megyében májusban a jégkárt szenvedett területek nagysága meghaladta a 25 ezer hektárt. A lap képaláírása külön bácsalmási példát is hozott: a jégeső kártétele után a bácsalmási Petőfi Termelőszövetkezet kenderültetvényén készült felvételt közöltek.
1999-ben a Szabad Föld már modern biztosítási adatokkal érzékeltette a kárt. A cikk szerint Bács-Kiskun megyében egyetlen „fekete” nap alatt 70 millió forintos jégkárt regisztráltak Bácsalmás térségében.
Több mint száz év telt el az 1889-es jégvihar óta, de a történet lényege alig változott: a jég néhány perc alatt képes volt jelentős veszteséget okozni.
Jégkármentesítő rendszerek és az egykori rakétakilövő állomás
Bácsalmáson külön helyi emléke is maradt a jég elleni védekezésnek. A mai Rakéta Ökoturisztikai Látogatóközpont neve az egykori rakétakilövő állomásra utal.
A rakétás jégeső-elhárítás Magyarországon a 20. század második felében működött. A bácsalmási állomás pontos szolgálatba állási évét a most átnézett forrásokból nem lehetett biztosan megállapítani, azt viszont a Petőfi Népe 2006-os cikke rögzíti, hogy az egykori rakétakilövő állomást 1992-ben vásárolta meg az önkormányzat.
A hely később nyári táboroknak adott otthont, ma pedig a Rakéta név viszi tovább ezt az emléket.
Jégverte évszázadok
A bácsalmási jégverésekről szóló régi hírek nem teljes meteorológiai adatbázist adnak. Nem azt mondják meg pontosan, mikor, hol, hány percig és mekkora területen esett jég az elmúlt másfél évszázadban.
Inkább pillanatokat őriznek.
Egy 1889-es hivatalos kárbecslést. Egy 1899-es, 50 százalékos veszteséget. Egy 1944-es vihart, amikor tyúktojás nagyságú jég hullott eső nélkül Bácsalmás és Szabadka között. Egy 1974-es kenderültetvényt. Egy 1999-es „fekete” napot, 70 millió forintos jégkárral.
A források alapján az 1800-as évek végétől az 1900-as évek második feléig szinte minden korszakból találunk jelentős jégkárokról szóló beszámolókat Bácsalmásról vagy a közvetlen térségből. A jégverés újra és újra megjelent a lapokban: hol rövid időjárási hírként, hol hivatalos vetésjelentésben, hol mezőgazdasági kárbecslésben, hol drámai helyszíni beszámolóban.
Források: Budapesti Hírlap, Pesti Hírlap, Alkotmány, Bajai Közlöny, Petőfi Népe, Esti Hírlap, Szabad Föld, Ártörténet magyar pénzértékindex.
Kiemelt képünk mesterséges intelligencia segítségével készült illusztráció.
