Ma, október 30-án végső búcsút vesznek Bakos Zoltán István kékfestő népi iparművésztől, aki október 18-án, mindössze 54 éves korában hunyt el. A bácsalmási temetőben 13 órakor, római katolikus szertartás szerint helyezik végső nyugalomra. A mai napon érte szólnak a Vöröserdei Jézus Szíve Iskolakápolna harangjai is, ahol külön megemlékeznek arról az emberről, aki hosszú éveken át segítette az épület kulturális és közösségi életét.
A kápolna közösségének búcsúzó sorai szerint Zoli és a Bácsalmási Kékfestő Műhely kapcsolata az első kapunyitástól kezdve folyamatos volt. Családjával rendszeresen ellátogatott a rendezvényekre, a Kulturális Örökség Napjai alkalmával pedig a kápolna és a kékfestő műhely programjai is összekapcsolódtak. A közös munka egyik kedves emléke ma is megmaradt: a kápolna levenduláját a látogatók kékfestő anyagba csomagolva vihetik haza.
A kapcsolat mögött közös cél állt: régi épületek, mesterségek és hagyományok megőrzése, valamint továbbadása a következő nemzedékeknek. A kápolna közössége úgy búcsúzott Zolitól, mint akinek segítségére mindig számíthattak.
A kékfestő műhelytől a városházáig
Bakos Zoltán István neve évtizedeken keresztül összefonódott a Bácsalmási Kékfestő Műhellyel. A Skorutyák család által 1879-ben alapított műhelyhez 1993-ban került közel, amikor megismerkedett a családdal. Idősebb Skorutyák Jánostól sajátította el a mesterség alapjait, kezdetben a kézi mintázást, később a kékfestés további munkafolyamatait is. 1997-től saját alkotásait is zsűriztette, 2015 júniusában pedig elnyerte a népi iparművész címet.
A felújított műhelyben nemcsak a régi gépeket és mintákat szerette volna megőrizni, hanem magát a mesterséget is működés közben bemutatni. Fontosnak tartotta, hogy a látogatók valódi, ma is készülő kékfestő termékekkel találkozhassanak.
Művészi munkája mellett a bácsalmási közigazgatásban is hosszú pályát futott be. A város önkormányzatának megemlékezése szerint 1996 és 2015 között a Bácsalmási Munkaügyi Központban dolgozott, előbb ügyintézőként, később kirendeltségvezetőként. 2016-tól a Bácsalmási Közös Önkormányzati Hivatal munkatársa volt, ahol pályázatíróként, majd hatósági ügyintézőként tevékenykedett.
Kollégái békés, segítőkész, kedves emberként emlékeznek rá, aki munkája mellett a sportot is szerette. Férj, két felnőtt fiú édesapja és egy kislány nagypapája volt.
A városi közösségi kezdeményezésekben is részt vállalt. Korábban a Bácsalmási fi200 Klub megalakulásáról szóló cikkünkben is írtunk róla, a Bácsalmási Kékfestő Műhely képviselőjeként végzett közösségi munkája kapcsán.
Ma vesznek végső búcsút tőle
Bakos Zoltán Istvánt ma 13 órakor búcsúztatják a bácsalmási temetőben. A kápolna harangjai pedig annak az embernek az emlékére szólnak, aki a régi mesterségek és a helyi kulturális örökség megőrzésében egyaránt szerepet vállalt.
A kápolna közössége néhány egyszerű szóval búcsúzott tőle:
„Összekapcsolt minket a régi megmentése és a jövőnek való átadás, mindig számíthattunk rá! Sosem felejtjük!”
Őszinte részvétünk a gyászoló családnak.
Forrás
A kápolna közösségének megemlékezése, Bácsalmás Város Önkormányzatának tájékoztatása, Bácsalmási Kékfestő Műhely.
