Reggel hat órakor rajtolt, este fél tizenegy után ért célba. Malesevics Lili 16 óra 35 perc 47 másodperc alatt futotta körbe kétszer a Tisza-tavat, ezzel a nők között a tizedik helyen végzett. A bácsalmási sportoló számára azonban a fájdalom, a fáradtság és a hosszú órákon át tartó monoton terhelés nem pusztán leküzdendő akadályok. Éppen ezekben a helyzetekben érzi igazán elemében magát.
Július 4-én rendezték meg a X. Ultra Tisza-tó versenyt. Az egyéni indulóknak 130 kilométert kellett teljesíteniük, nagyrészt aszfalton, a Tisza-tó körüli töltésen. Árnyék szinte sehol nem védte a futókat, akiknek a nap legmelegebb órái mellett az esti sötétséggel is meg kellett küzdeniük.
Malesevics Lili elmondása szerint 95-en vágtak neki egyéniben a távnak, de nem mindenki jutott el a célig. Ő 16 óra 35 perc 47 másodperc alatt teljesítette a 130 kilométert. A hivatalos eredménylista szerint a nők között a tizedik, az összes indulót tekintve az 54. helyen végzett.
„Nem érdekel, ha elkezd fájni”
Lili saját bevallása szerint kifejezetten jól tűri a fájdalmat. Futás közben igyekszik kizárni mindazt, ami eltéríthetné a kitűzött céltól.
Nem érdekel, ha elkezd fájni mondjuk a talpam vagy valamelyik testrészem. Főleg a combot, a térdet és az ízületeket érzi meg az ember, de én inkább megyek tovább.
Ez a hozzáállás korábban már komoly próbatétel elé állította. Tavaly augusztusban egy maratoni verseny közben a combját érintő fáradásos törést szenvedett, a futamot azonban még így is a harmadik helyen fejezte be.
A sérülés után türelmesen kellett újra felépítenie magát. Az ultramaratoni felkészülést november 16-án kezdte meg, eleinte szigorúan ellenőrzött terheléssel. Hetente négy-öt alkalommal futott, kizárólag a szabadban.
A futópadot nem tartja kényelmesnek, sokkal inkább a természetes környezetet választja. Futás közben még zenét sem hallgat. Egyedül marad az úttal, a gondolataival és az előtte álló kilométerekkel.
Januártól kezdte fokozatosan növelni a terhelést. A heti átlagot figyelte, amelyet lépésről lépésre, általában öt kilométerrel emelt. A felkészülés végére eljutott a heti száz kilométeres átlagig.
A 130 kilométeres versenytávot edzésen egyszer sem futotta le. A leghosszabb felkészülési futása 35 kilométer volt. Mint mondta, ez a maratonistáknál és az ultrafutóknál sem szokatlan, hiszen a teljes versenytáv megtétele edzésen már olyan terhelést jelentene, amelyből rendkívül nehéz lenne megfelelően regenerálódni.
Az első kör után még tudott tartalékolni
A Tisza-tó körüli 130 kilométeres táv két 65 kilométeres körből állt. Lili az első kört 7 óra 36 perc alatt teljesítette. Elégedett volt az idővel, mert ezzel megfelelő tartalékot alakított ki a második körre.
A frissítőpontokon így szükség esetén hosszabban is megállhatott volna, mégsem akarta teljesen kihasználni a megszerzett előnyt.
Úgy voltam vele, hogy nehogy valami történjen. Inkább tartalékolok – idézte fel.
idézte fel.
A verseny második felében sem omlott össze. A 65 kilométeres fordítónál még a 66. helyen haladt, a célig azonban tizenkét pozíciót javított. Ez különösen figyelemre méltó egy olyan távon, amelyen a test már hosszú órák óta folyamatos terhelés alatt áll.
A futás mellett a megfelelő frissítés is komoly feladatot jelentett. A futózseléket nem kedveli, inkább szilárd ételeket, például sós kekszet fogyaszt. Körülbelül a hetvenedik kilométer után azonban a gyomra már ezeket sem fogadta be.
Ettől kezdve főként izotóniás italt és cukros kólát fogyasztott. Utóbbit 17 éves kora óta nem itta, a versenyen azonban kifejezetten jól esett neki a hideg, szénsavas ital.
Saját tapasztalatokra építette fel a felkészülést
Lili mögött nem áll edző vagy külön szakmai stáb. Olvasott a hosszútávfutásról és forgatott szakirodalmat is, a felkészülést azonban elsősorban a saját korábbi tapasztalatai alapján állította össze.
Úgy gondolja, nincs mindenki számára egyformán működő módszer. Másként reagál a szervezet a terhelésre, a frissítésre és a hosszú futások közben jelentkező nehézségekre, ezért neki kellett kitapasztalnia, mi válik be igazán.
Arra a kérdésünkre, van-e valaki, aki segíti a felkészülését, röviden válaszolt.
Ez inkább egyszemélyes harc. Én a világ ellen.
A több mint tizenhat órás futás alatt klasszikus értelemben vett holtpontot sem élt át. Nem azért, mert nem fáradt el, vagy nem érzett fájdalmat, hanem mert a teljes versenyt pozitív élményként élte meg.
Élveztem végig. Emiatt nem is úgy éltem meg, hogy holtpontom lenne.
fogalmazott.
Mindig azt kereste, ami kimozdítja a komfortzónájából
A sport gyermekkora óta része az életének. Mióta az eszét tudja, mozgott, futott és versenyeken indult. Nem egyszerűen a győzelem vonzotta, hanem minden olyan lehetőség, amely kimozdította a megszokott keretek közül.
Bácsalmási általános iskolásként tanáraitól is sok támogatást kapott. Különösen nagy szeretettel emlékezett vissza a már elhunyt Engi Erzsébetre, aki folyamatosan ösztönözte, valamint Merkovics Károly tanár úrra, aki hitt benne, biztatta, és a házi versenyeken is rendszeresen elindította.
Sportolói eredményeire később országosan is felfigyeltek. A Magyar Rendészeti Sportszövetség 2019-ben az év legjobb női rendőr sportolójának választotta.
Lili azonban nem ragadt le egyetlen sportágnál. Futott, súlyt emelt, crossfitezett, túrázott, és újra meg újra olyan kihívásokat keresett, amelyek egyszerre vették igénybe a testét és az akaraterejét.
Öt nap alvás nélkül, 26 kilogrammos felszereléssel
Ennek egyik legkeményebb példája a 2020-as Elite Challenge volt. Az ötnapos extrém túlélőprogramon a résztvevőket folyamatos fizikai és mentális terhelésnek tették ki, szinte teljes alvásmegvonás mellett.
Az egyik utolsó feladat során 50 kilométert kellett megtenniük 22 kilogrammos hátizsákkal és egy 4 kilogrammos fegyvermakettel. A tájékozódáshoz egy térképet kaptak, miközben testileg és szellemileg is a teljes kimerültség határán jártak.
A programban átlagosan 75 százalékos a lemorzsolódás. Lili és Priskin Nikolett voltak az első nők, akik sikeresen teljesítették az Elite Challenge teljes feladatsorát.
Ez mentálisan és fizikailag is felfalja az embert. Én mégis ebben a közegben érzem jól magam, itt tudok kiteljesedni.
mondta Lili.
A teljesítés után adott korábbi interjújában úgy fogalmazott, az 50 kilométeres menet során értette meg, hogy van egy izom, amely sohasem fárad el, és az a szív.
Ez a gondolat a mostani, 130 kilométeres futását is végigkísérhette. Más a helyszín és más a feladat, a lényeg azonban változatlan. Menni tovább akkor is, amikor a test már minden lépéssel azt üzeni, hogy elég volt.
A következő cél 209 kilométer
Lili nem szívesen beszél előre a terveiről. Jobban szeret csendben készülni, majd az eredménnyel megmutatni, min dolgozott. A Tisza-tó körüli ultramaratonról is csak azért kellett időben beszélnie, mert a felkészülést és a versenyt a munkájával is össze kellett hangolnia.
Egy újabb célt azonban most elárult. A tervek szerint 2027 áprilisában egyéniben szeretné teljesíteni a 209 kilométeres Ultrabalatont.
A XXI. NN Ultrabalatont 2027. április 22. és 25. között rendezik meg. A mezőnynek egy teljes kört kell megtennie a Balaton körül, az egyéni teljesítők számára 31 órás szintidővel.
A 130 kilométer után tehát egy újabb, csaknem nyolcvan kilométerrel hosszabb kihívás következhet. Ha pedig valaki azt gondolná, hogy ez már túl sok, valószínűleg éppen ezzel adná meg Lilinek a szükséges motivációt.
Mert ő nem azt keresi, ami kényelmes. Azt keresi, amiről mások azt gondolják, hogy talán lehetetlen.
Forrás: Malesevics Lili nyilatkozata a Bácsalmási Híreknek, az Ultra Tisza-tó hivatalos eredménylistája, Magyar Rendészeti Sportszövetség, Terepsport.hu
Fotók: Malesevics Lili Facebook profil (a képeket Lili engedélyével használtuk fel, és képszerkesztővel, valamint MI segítségével javítottuk fel,), Bácsalmási Hírek saját képe, https://www.terepsport.hu/.
