Február 20-án írtunk arról az 1889-es bácsalmási tragédiáról, amelyet a korabeli sajtó gyakran egyszerűen csak „bácsalmási vérengzésként” emlegetett. A történet és a korabeli sajtóközlések szerint a csendőrök egy helyi kocsmában kitört verekedéshez érkeztek rendet tartani, az események azonban tragédiába torkolltak: lövések dördültek, a vérfürdőben négy ember meghalt, és az eset az egész országot megrázta.
Csakhogy az Arcanum digitális újságarchívumában egy olyan korabeli beszámolóra bukkantunk, amely egészen más megvilágításba helyezi a történteket. A Népszava újságírója ugyanis kicsit alaposabban utána nézett az egész országot megrázó vérfürdő ügyének. Eszerint nem egyszerű kocsmai rendbontásról volt szó, hanem egy sokkal sötétebb történetről: személyes bosszúról, hatósági visszaélésről, ártatlan emberek lelövéséről, kényszerített vallomásról és egy kétségbeesett öngyilkosságról.
Az 1889 szeptemberében megjelent tudósítás szerint a tragédia a Hintersehr-féle vendéglőben kezdődött, ahol a bácsalmási fiatalok zenére és táncra gyűltek össze. A hangulat békés volt, amikor a vendéglőbe csendőrök érkeztek. A cikk szerint Walter rendőrbiztos kérésére jöttek: egy Morei András nevű fiatalembert akartak elfogni, mert személyes konfliktusban állt Walter fiával.
A beszámoló szerint Morei András azonban nem várta meg az elfogatást. A hátsó ajtón keresztül menekült el a vendéglőből, a csendőrök pedig utána eredtek, sőt lövéseket is adtak le a menekülőre. A mulatozó vendégek közül többen kíváncsiságból követték az üldözést.
A tudósítás szerint ekkor fordult tragédiába az esemény.
A csendőrök visszafordultak, a tömeget visszazavarták a vendéglőbe, majd állást foglaltak az ajtóknál és az ablakoknál. A beszámoló szerint ezután lövéseket adtak le az épület belseje felé.
A lövések három ember életét oltották ki. Meghalt egy 14 éves lány, a 19 éves Manhalter nevű fiatalember, valamint Fuchs József, a község 53 éves rokkant disznópásztora. A tragédia azonban ezzel még nem ért véget.
A cikk szerint a lövöldözés után a csendőrök elfogtak egy fiatalembert, akit fogságában arra kényszerítettek, hogy a bíróság előtt úgy valljon: a tömeg támadt rájuk, és ők csak önvédelemből használták fegyvereiket. A beszámoló szerint a fiatalember a kínzások után szabadult ki, de röviddel ezután felakasztotta magát. Ő lett a vérengzés negyedik halálos áldozata.
A korabeli tudósítás szerint a helyszín még a tragédia után is sokáig érintetlen maradt: a halottak két éjszakán és egy teljes napon át feküdtek ott, amíg a hatóságok meg nem kezdték a vizsgálatot.
A több mint 130 éves történet így ma is arra emlékeztet, hogy a múlt eseményei gyakran nem egyetlen történetből állnak. A bácsalmási vérfürdőről már a kortársak sem ugyanúgy beszéltek: egyesek a feldühödött tömeget okolták, mások a csendőrség túlkapásáról írtak.
A valóság talán valahol a két történet között rejtőzik. Egy biztos: 1889 szeptemberében Bácsalmáson olyan éjszaka zajlott le, amelynek emléke több mint egy évszázad után is megrendítő.
Újabb forrás került elő a vérengzésről
Cikkünk megjelenése után egy olvasónk egy különleges dokumentumot juttatott el szerkesztőségünkhöz: a bácsalmási plébánia 1889-es halotti anyakönyvének egyik oldalát. A latin nyelvű bejegyzések több olyan nevet és adatot is tartalmaznak, amelyek kapcsolatba hozhatók a tragikus eseményekkel.
A bejegyzések szerint 1889. szeptember 8-án és az azt követő napokban több halálesetet is feljegyeztek Bácsalmáson. A nevek között szerepel Margaretha Knecht (19 éves), Andreas Manhalter (18 éves) és Josephus Fuchs (53 éves) is. A forrás különösen érdekes abból a szempontból, hogy több áldozatnál a halál oka latinul így szerepel: „vulnus sclopetarium”, ami lőfegyver okozta sérülést, azaz lőtt sebet jelent.
A dokumentumban egy 14 éves gyermek, Antonius Rita halála is szerepel, amely szintén megerősíti a korabeli beszámolókat arról, hogy a tragédiának fiatal áldozata is volt.
Az anyakönyvi bejegyzések szerint a temetéseket Rónik Gergely káplán végezte, aki akkoriban a bácsalmási plébánián szolgált.
Az ilyen egyházi anyakönyvek különösen értékes történeti források, mert hivatalosan rögzítik a halálesetek idejét, az elhunytak adatait és gyakran a halál okát is. A most előkerült dokumentum így újabb mozaikdarabja lehet annak a tragikus történetnek, amely több mint 130 éve rázta meg Bácsalmást.
Forrás: Népszava, 1889. októberi lapszám. A kiemelt kép mesterséges intelligencia segítségével készült illusztráció.
