1897 nyarán Bácsalmás és környéke is része lett annak a nagy aratómunkás-megmozdulásnak, amely az Alföld több vidékén is komoly feszültséget okozott. A korabeli beszámolók szerint csak Bácsalmás környékén közel ötezer arató tette le a kaszát, és magasabb bért, valamint rövidebb munkaidőt követelt.

A 19. század végi agrárvilágban az aratás nem egyszerűen idényfeladat volt, hanem létkérdés. A nyár ezen néhány hete döntötte el a birtokosok, bérlők és a mezőgazdasági munkások egész éves helyzetét is. Éppen ezért számított rendkívüli eseménynek, amikor a munkások nem vállalták tovább a korábban kialkudott feltételeket.

A korabeli lapok szerint a bácsalmási térségben az aratók 2–3 forintos napszámot, rövidebb munkaidőt, sőt helyenként a robotmunka megszüntetését is követelték. A Pesti Hírlap egyik tudósítása arról számolt be, hogy Bácsmadarason a szocialista munkások felbontották a Schön és Milkó nagybérlőkkel kötött aratási szerződéseket, és a munkába állni szándékozókat is fenyegetésekkel próbálták visszatartani. Ugyanez a tudósítás említi, hogy Juliskaházán és Bikity-Borsódon is tömeges szerződésbontás történt.
Nem sokkal később újabb hírek érkeztek a térségből. A Pesti Hírlap szerint gróf Teleki csikériai birtokán, Reiner kunbajai bérlőnél, valamint több más helyen is beszüntették a munkát az aratók. A cikk azt is írta, hogy Almási szolgabíró három kunbajai szocialista izgatót elzáratott.
A helyzet súlyosságát jelzi, hogy az ügy országos figyelmet kapott. A Magyar Hírlap arról tudósított, hogy a földművelésügyi miniszter Mezőhegyesen tartalékmunkásokat helyezett készenlétbe, és ezek közül négyszáz aratót a bajai és a bácsalmási járásba irányítottak, hogy pótolják a sztrájkolókat. A hatóságok attól tartottak, hogy összeütközés lehet a sztrájkolók és az idegenből hozott munkások között.
A korabeli cikkek nyelvezete természetesen nem a munkások szemszögéből íródott. A legtöbb újság inkább rendészeti és gazdasági problémaként kezelte a történteket, miközben jól látszik, hogy a háttérben nagyon is valós megélhetési gondok álltak. Az aratók magasabb napszámot és elviselhetőbb munkafeltételeket akartak, a birtokosok és bérlők viszont a termés megmentésében voltak érdekeltek, különösen egy olyan időszakban, amikor az időjárás is komoly aggodalmat okozott.
Arról nem találtunk hírt, hogy a bácsalmási aratósztrájk pontosan milyen eredménnyel zárult. Annyi azonban feltűnő, hogy a korábbi és a következő évek lapjaiban nem bukkantunk hasonló helyi sztrájkról szóló tudósításra. Ez arra utalhat, hogy az 1897-es nyár különösen feszült időszak volt Bácsalmás és a környék aratóinak életében.
Források:
Magyar Hírlap, 1897. június 29.
Pesti Hírlap, 1897. június 20. és 23.
Fővárosi Lapok, 1897. július 4.
Kiemelt képünk mesterséges intelligenciával készült illusztráció.





