Pontosan 100 éve készült országos riport a bácsalmási hétköznapokról
Pontosan száz évvel ezelőtt, 1926 februárjában országos lap tudósítója érkezett Bácsalmásra. A Pesti Napló riportja nem ünnepi képet festett a községről: egyszerre szólt gazdasági válságról, politikai széthúzásról és egy hatalmas bortermelő település nehézségeiről. A cikk ma már különösen érdekes kordokumentum, mert részletesen bemutatja, milyen volt akkoriban a bácsalmási élet.
A tudósítás szerint abban az évben mintegy 100 ezer hektoliter, vagyis közel tízmillió liter bor állt eladatlanul a bácsalmási pincékben. A helyiek fő megélhetése a szőlő és a bor volt, ezért a felhalmozódott készlet komoly egzisztenciális veszélyt jelentett a lakosság számára. A riport hangsúlyozta, hogy a bácsalmási bor erős, jó minőségű ital, amelyet akár olcsóbban is értékesítettek volna, mégsem akadt rá megfelelő piac. A kivitel lehetőségét vámok és kereskedelmi akadályok nehezítették.
A beszámoló kitért arra is, hogy a községhez közvetlenül mintegy ötezer katasztrális hold szőlőterület tartozott, és a környéken szinte mindenki foglalkozott bortermeléssel. A termelők szorgalmát külön kiemelte az újság, megjegyezve, hogy a helyi gazdák többször is újravermelték a szőlőt a jobb termés érdekében.
A gazdasági gondok mellett azonban a riport a település hétköznapjairól is meglehetősen nyers képet adott. A cikk szerint a községben akkoriban mindössze egyetlen közvilágítási lámpa működött, a községháza előtt, ezért az emberek sötétedés után kézilámpával közlekedtek, hogy elkerüljék a sárba ragadást vagy az árkokat.
Az ivóvízellátás sem volt megoldott: a lakosság jelentős része a bácsalmási hengermalom kútjához járt vízért.
Az iskolahelyzet sem volt egyszerű, a polgári iskola például több épületben szétszórva működött, miközben egy gazdasági középiskola megnyitását is tervezték.
A riport külön fejezetet szentelt a községi politikai viszonyoknak is. A tudósító szerint a képviselőtestületben két párt állt egymással szemben, és a folyamatos viták több fejlesztést is akadályoztak. A helyi közéletben zajló rivalizálás miatt több ügy is elhúzódott, ami tovább nehezítette a település helyzetét.
Talán a legkülönösebb adat mégis az volt, hogy a beszámoló szerint mindezek ellenére huszonhárom kör és kaszinó működött a községben, szinte minden utcára jutott egy-egy. A tudósító megjegyezte, hogy ezek közül sok eredetileg azért alakult, mert valaki a saját borát szerette volna kimérni, így társaskört alapított.
Ma már ezek közül sok probléma történelem, de a cikk jól érzékelteti, milyen küzdelmek között éltek a bácsalmásiak az 1920-as évek közepén.
A bácsalmási bor történetéről korábban is írtunk ebben a Bácsalmás Anno cikkben, amelyben borcsempészek lebuktatásáról számolt be a korabeli sajtó.
Forrás: Pesti Napló, 1926. február.
Kiemelt képünk szerkesztőségünk által megálmodott, mesterséges intelligencia segítségével készített illusztráció.
