A 19. század végén Észak-Bácska poros útjain sem volt veszélytelen mesterség a postakocsisoké. A Baja–Bács-Almás–Szabadka, valamint a Baja–Bács-Almás–Szeged irányába közlekedő lovas postajáratok (delizsánszok) gyakran szállítottak jelentős összegeket: készpénzt, értékes leveleket, hivatalos iratokat.
Az Alföld déli szegletében az 1860-as évektől kezdve elszaporodtak a fegyveres útonállók. A szabadságharc utáni évtizedekben Bácsalmás (akkoriban Bács-Almás néven írták) veszélyes postaútvonal-csomóponttá vált.
Nem véletlen: az 1850-es évektől osztrák ulánus regimentek (könnyű lovasok) is állomásoztak itt, hogy a betyárvilágot féken tartsák. Egészen az 1870-es évek végéig katonai jelenlét vigyázta a környéket — de még így sem sikerült minden támadást megelőzni.
A híres 1877-es bács-almási postarablás
A legemlékezetesebb eset 1877. június 30-án történt. A Bajáról Almáson keresztül Szabadkára tartó postakocsi éppen Almás után, a Siskovics-féle tanya mellett haladt el — a helyszín ma a BácsAgro Szövetkezet Zrt. központi telephelye.
Az árok menti bokrokból lesben álló négy fegyveres rabló puskatüzet nyitott a kocsira. A kocsis szíven lőve azonnal meghalt, a kísérő katona pedig két súlyos lőtt sebet kapott. A megvadult lovak visszafordultak Almásra, így a kocsiban szállított 84 000 forintnyi érték megmenekült.
A támadást követően Jascho Döme almási postamester, valamint Dregán Péter főszolgabíró és kísérete azonnal a helyszínre sietett, de a rablók már eltűntek.
A sebesült katona vallomása szerint a támadók négyen voltak — a katona később belehalt sérüléseibe.
A „Bokodi gyilkosság” — vér a bokrok között
A postaútvonalak veszélyeire talán az 1883. február 7-i tragikus esemény a legjobb példa.
Ezen a napon a Szabadkáról induló karriol-posta Almáson keresztül haladt Bikity (ma: Bácsbokod) felé. Almásról 11:45-kor továbbindulva, a Bikity határában lévő domb mögül támadtak a rablók.
A kocsis, Menholzer József mit sem sejtve hajtotta lovait, amikor az árokból, bokrok takarásából fegyveresek rohantak elő. A támadás kegyetlen volt: a kocsist agyonlőtték, majd többször meg is szúrták. A postakocsit kifosztották, a zsákmány 17 572 forint lett.
A kiérkező csendőrök vérbefagyva találták meg Menholzer Józsefet a kocsi mellett. Az eset országos visszhangot kapott, nyomozás indult. Később a gyanúsítottakat elfogtak.
A történet így máig a legdrámaibb és legvéresebb eseményként maradt fenn a bács-almási postaútvonal történetében — igazi „vadnyugati” jelenet, csak éppen itt, Észak-Bácskában.
További támadások
A korabeli sajtó szerint három–négy hasonló rablás is történt az 1880-as években, főként a Szabadka–Baja vonalon.
A betyárbandák bátor, fegyveres akciói miatt a postakocsik kíséretét fokozatosan erősíteni kellett — de a Bács-Almás környéki szakasz továbbra is az egyik legveszélyesebb útszakasznak számított.
Magyar vadnyugat
Bácsalmás, illetve a Bács-Almás néven ismert korabeli postacsomópont tehát valóban „vadnyugat volt a Délvidéken”:
postakocsisok, katonák, pandúrok vívtak küzdelmet a fegyveres bandákkal, s a Siskovics-féle tanya neve máig az egyik legemlékezetesebb postarablás helyszíneként él a helytörténeti emlékezetben.
Az 1877-es és 1883-as események pedig örökre bekerültek Észak-Bácska történelmébe — valódi vadnyugati történetek, magyar földön.
Felhasznált irodalom és források
- Horváth Zoltán – Sövény Mihály – Szénásiné Harton Edit: Bácsalmás — Fejezetek egy felső-bácskai kisváros történetéből
- 19. századi rejtélyes postarablások és betyárkodások Bácsalmás térségében, írta: Dr. Horváth Zoltán Ph.D.
- Politikai Ujdonságok, 1883 (29. évfolyam, 42. szám)
- Egyetértés, 1882. február (16. évfolyam, 41. szám)
- Nemzet, 1883. július (2. évfolyam, 195. szám)
- Posta-Közlöny, 1877. (11. évfolyam, 47. szám)
- Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1877. július–december (5. évfolyam, 47. szám) — különösen: 1877-11-25 / 47. szám (176. oldal)
- Illusztrációk: korabeli posta fényképe, színezve és javítva: Bácsalmási Hírek —
