𝕭𝖆́𝖈𝖘𝖆𝖑𝖒𝖆́𝖘 𝕬𝖓𝖓𝖔 – A bácsalmási Regina-gőzmalom

A gőz és a liszt birodalma

Kevés olyan ipari létesítmény működött Bácsalmáson, amely akkora hatással volt a város életére, mint a Regina-gőzmalom. A 19. század végén és a 20. század elején a malomipar a helyi gazdaság motorja volt, és egy időben három különböző malom is üzemelt a községben.

Az első ezek közül a Regina-gőzmalom volt, amelyet Grauaug Lipót működtetett. A malom későbbi tulajdonosváltása után ugyanazon a helyen jött létre a Stein-féle malom. A Regina-gőzmalom nevét a korabeli dokumentumokban németül is így szerepelt: Regina Dampfmühle Leopold Grauaug. A gőzgépek által hajtott malom 1894-től működött hivatalosan, és egy időben 87 lóerős berendezéssel és 16 munkással végezte a termelést, a régióban főként Bajára szálíltották a lisztet. Termékei közül évi mintegy 170 tonnát külföldre is exportáltak, köztük Szarajevóba és Morvaországba.

A malom a városon belüli jelentősége mellett országos szinten is számottevő volt: budapesti bizományi iroda forgalmazta lisztjét, és saját iparvágány kötötte össze a vasútállomással.

A második helyi malom a Grünbaum-féle üzem volt, míg a harmadik a Teleki gróf uradalmi malma, amely a Kunbaja-pusztai Sörház-majorban működött. Emellett évtizedeken keresztül jelen volt még a Sajtos-féle szélmalom és a későbbi Gazdák-malma (közismertebb nevén „Vörös-malom”) is, amelyet 1939-ben építettek meg a Rákóczi úti végén.

A Regina-gőzmalom sorsa azonban a 20. század elején megpecsételődött. 1908 tavaszán több országos napilapban is megjelent, hogy a malmot teljes felszereléssel együtt eladásra kínálják. Nem tudjuk, hogy a hirdetések végül eredményre vezettek-e; az is elképzelhető, hogy a malmot végül árverésen értékesítették, ahogy az a korszak üzleti gyakorlatában szokásos volt.

Bácsalmás ipari történetében a Regina-Gőzmalom egy korszak emléke: a gőz erejével hajtott modernizáció, az iparvágányon érkező gabona, az országos piacra szállított liszt – és az a lokális büszkeség, amit egy saját, nagyüzemi malom jelentett.