Az 1956-os forradalom és szabadságharc hetvenedik évfordulója alkalmából rendeztek városi megemlékezést október 22-én Bácsalmáson. A Hősök terén, az 1956-os emléktáblánál a kissé hűvös, borús időben gyűltek össze az emlékezők. Az ünnepi műsort a Bácsalmási Általános Iskola diákjai adták, beszédet pedig Kajtár Hajnalka igazgató mondott, aki ezúttal egy személyes családi történeten keresztül idézte fel a hetven évvel ezelőtti eseményeket.
Az 1956. október 23-án kezdődött forradalom a magyar történelem egyik meghatározó eseménye volt. A békés diáktüntetésekből kibontakozó felkelés a szabadság és a függetlenség követelésével indult, majd a november 4-i szovjet katonai beavatkozás leverte a forradalmat. A következő években sokakat börtönbüntetésre ítéltek, kivégeztek vagy emigrációba kényszerítettek. A hetvenedik évforduló alkalmából rendezett bácsalmási megemlékezés középpontjában azonban nemcsak az országos történelem, hanem a helyi közösség emlékezete is helyet kapott.
Hetven év egy család és egy ország életében
Kajtár Hajnalka beszédének egyik legszemélyesebb részében elmondta, hogy számára október 23-a családi ünnep is, hiszen édesapja éppen 1956. október 23-án született. A forradalom kitörésének napján, miközben Budapest utcáin történelmi események zajlottak, az ő családjában egy új élet kezdődött. Édesapja idén tölti be hetvenedik életévét, így az évforduló két különböző történetet kapcsol össze.
Az igazgató beszédében arra is kitért, hogy 1956 eseményei nem korlátozódtak Budapestre. Bácsalmáson is voltak olyan fiatalok, akik változást szerettek volna, és a helyi gimnázium diákjai tanáraikkal együtt fejezték ki a szabadság iránti igényüket. A településen közösségi kezdeményezések indultak, az emberek pedig saját lakóhelyük jövőjéről is gondolkodni kezdtek.
A beszéd másik fontos gondolata Bácsalmás soknemzetiségű múltjához kapcsolódott. Kajtár Hajnalka saját családját hozta példaként: apai nagyapja Erdélyben, apai nagyanyja Boszniában született, anyai nagyapja sváb, anyai nagyanyja magyar volt. Négy nagyszülő, négy különböző családi örökség, amely végül egyetlen család történetévé vált.
Ezt a személyes példát Bácsalmás múltjával állította párhuzamba, ahol magyarok, németek, bunyevácok, horvátok, romák és más közösségek generációi alakították a város életét. Beszédében hangsúlyozta, hogy ezek a különböző gyökerek nem akadályai, hanem értékei lehetnek egy közösségnek.
A gyerekekhez is szólt a megemlékezés
Kajtár Hajnalka pedagógusként külön is megszólította a jelen lévő gyerekeket. Arról beszélt, hogy az 1956-os forradalom résztvevői között sok olyan fiatal volt, aki alig volt idősebb a mai diákoknál. Nekik is voltak terveik, barátaik, családjuk, és ők is szerettek volna békében élni.
A bátorság fogalmát ugyanakkor a mai iskolai élethez is kapcsolta. Azt hangsúlyozta, hogy a mai fiataloknak szerencsére nem fegyveres harcokban kell bizonyítaniuk, hanem például akkor, amikor megvédenek egy bántalmazott társukat, segítenek valakinek, vagy képesek kiállni azért, amit helyesnek tartanak.
A beszéd egyik gondolata ezt különösen jól összefoglalta:
Mert a bátorság nem mindig hangos.
A városi megemlékezésen az általános iskola ünnepi műsora is az 1956-os eseményekre irányította a figyelmet, majd koszorúzással tisztelegtek a forradalom hősei és áldozatai előtt.
A rendezvény miatt a Hősök terének egy szakaszán ideiglenes forgalomkorlátozás is életbe lépett, erről korábban már tájékoztattuk olvasóinkat.
Az idei megemlékezésen a hetven évvel ezelőtti események mellett a személyes történetek és a helyi emlékezet is hangsúlyt kaptak. Kajtár Hajnalka beszéde a múlttól a jelenig jutott el, és elsősorban a fiataloknak fogalmazott meg üzenetet: Bácsalmás történetét egyszer majd ők viszik tovább.
Forrás: Kajtár Hajnalka ünnepi beszéde, Bácsalmás Város Önkormányzatának rendezvénytájékoztatója.
