Huszonkilenc éves volt, már özvegy, és egy amerikai gyárvárosba készült. Magdalena Koch bácsalmási szakácsnő neve 1913 októberében került a Hannover gőzös utasjegyzékébe. A célállomása Granite City volt, ahol magyar bevándorlók egész negyedet népesítettek be. A régi névsor második lapján pedig egy újabb szakácsnő neve bukkan fel, ugyanazzal az úti céllal.
Bácsalmás és Granite City. Két távoli település, közöttük ott van Európa egy része, az Atlanti-óceán és Amerika keleti fele. A brémai nyilvántartás egyik sorában pedig egy asszony, aki ezt a távolságot készült megtenni: Magdalena Koch. Lakóhelye Bácsalmás, életkora huszonkilenc év, családi állapota özvegy, foglalkozása szakácsnő. Az indulás dátuma 1913. október 29., a hajó neve Hannover. A célállomás rovatában már az amerikai város áll: Granite City.
Magdalena egy olyan korszakban indult el, amikor Amerika neve sok magyarországi családban a megélhetés reményével kapcsolódott össze. A Magyar Nemzeti Levéltár összefoglalója szerint 1899 és 1913 között csaknem 1,4 millió ember vándorolt ki a Magyar Királyság területéről, túlnyomó többségük az Egyesült Államokba. A földhiány, a szűkös kereset és a bizonytalan megélhetés sokakat késztetett arra, hogy távol próbáljanak szerencsét. Az amerikai magyarok történetében gyakran visszatér a terv: néhány év kemény munka, félretett pénz, aztán hazatérés és földvásárlás. A kint élők levelei közben újabb embereket indítottak útnak. Egy távoli város neve lassan ismerőssé válhatott egy magyar faluban, mert már dolgozott ott valakinek a testvére, szomszédja vagy egykori munkatársa.
Az óceánhoz vezető út egyik nagy találkozópontja Bréma volt. A Monarchia térségeiből vasúti kapcsolatok és hajózási ügynökségek hálózata terelte az utasokat az északi kikötők felé. A Hannover indulásához tartozó, fennmaradt kétoldalas névsorban egymást követik a mezőgazdasági napszámosok, a hozzátartozók és a cselédlányok. Feltűnik egy gépész, egy kötélgyártó, több ötven év körüli férfi, és két egészen kicsi gyermek is: Johann Gross kétéves, Pap Sándor mindössze tizenegy hónapos volt. A 33 bejegyzés mellett Chicago, Boston, Detroit, Cleveland és más amerikai városok neve olvasható. Ezek az emberek ugyanahhoz a hajóinduláshoz érkeztek, majd az óceán túlsó oldalán különböző irányokba készültek továbbmenni. Magdalena sorában Granite City szerepelt.
A második lapon aztán újra felbukkan ugyanez a város. Barbara Wölfli, huszonöt éves, hajadon, szakácsnő. Úti célja: Granite City. A névsor két szakácsnője ugyanarra az amerikai településre készült. Az egyik fiatal özvegyként, a másik hajadonként szerepel a nyilvántartásban; mindketten Magyarországról érkeztek. Ettől a néhány adattól egyszerre közelebb kerül a történet. A szakácsnői tudás olyan megélhetési lehetőséget jelenthetett számukra, amelyet egy távoli iparvárosban is hasznosíthattak. Granite City körül ugyanis nemcsak a gyáraknak kellett munkaerő: a munkásoknak lakásra, tiszta ruhára és mindennap ételre is szükségük volt.
Hannover gőzös
A hajó, amelyhez a nevüket feljegyezték, az 1899-ben épült Hannover gőzös volt. Mintegy 136 méteres hosszával, egy kéményével és két árbócával személyeket és árut egyaránt szállított az Atlanti-óceánon. Nagyjából 12,5-13 csomós sebességre volt képes, utasberendezése nagy számú kivándorló befogadására is alkalmas volt. A méreteit ma talán a Titanichoz viszonyítva a legkönnyebb elképzelni: a híres óceánjáró csaknem kétszer ilyen hosszú volt. Amikor Magdalena útnak indult, a Titanic elsüllyedése alig másfél éves hírnek számított. Az Európa és Amerika közötti hajóforgalom azonban továbbra is tömegeket vitt át az óceánon, az indulások és érkezések dátumai sűrűn követték egymást a társaságok menetrendjeiben.
A Hannover 1913-as menetrendje az október 29-i brémai indulás után november 12-re jelezte a várható New York-i érkezést. Két hét a tengeren, és az út még ott sem ért véget. A hajó Bostonon át New Orleans felé folytatta a menetrend szerinti útját, Magdalena bejegyzésében viszont New York szerepelt érkezési kikötőként, Granite City pedig további célállomásként. Az amerikai part tehát számára egy újabb utazási szakasz kezdetét jelentette. A cél Illinois államban, a Mississippi keleti oldalán, St. Louis közelében feküdt: jóval beljebb Amerikában, mint az óceán felől érkezők első nagy kikötője.
Granite City
Granite City ekkor még fiatal város volt. Alig tizenhét évvel korábban, 1896-ban szervezték várossá, fejlődését pedig az acélipar, az öntödék és a zománcozott edények gyártása hajtotta. A neve is az utóbbihoz kötődött: a gránitra emlékeztető mintázatú, „graniteware” edények után kapta. A National Enameling & Stamping Company és a környék acélipari üzemei nagy számban foglalkoztattak munkásokat. A gyárak körül lakónegyedek alakultak, üzletek és étkezdék nyíltak, a vasút pedig újabb és újabb érkezőket hozott. A településen a magyarországi bevándorlók olyan jelentős közösséget alkottak, hogy a város nyugati részén kialakuló negyedet Hungary Hollow-nak kezdték nevezni. Magyarul nagyjából Magyar-völgynek fordíthatjuk: a név a magyar lakókra és az alacsonyabban fekvő területre utalt.
A Magyar-völgy a gyárak közelében kínált helyet az újonnan érkezőknek. A helytörténeti leírás sáros utcákat, a sár fölé fektetett deszkajárdákat, szerény házakat, kis étkezdéket és kocsmákat idéz fel. Magyarországi munkások mellett bolgárok, macedónok és más bevándorlók éltek itt, kezdetben sokan család nélkül. A szállásokon egy szobában több férfi is lakott, és előfordult, hogy a műszakokhoz igazodva váltották egymást az alvásban. Amikor az egyik csoport munkába ment, a másik pihenhetett. A gyári állások híre levelekben és rokoni kapcsolatokon keresztül terjedt, de a keresetért hosszú munkaidővel, veszélyes munkával és szűkös lakáskörülményekkel kellett fizetni.
A munkásszállások konyháin eközben sajátos gazdaság működött. Egy 1911-ben megjelent amerikai bevándorlási jelentés Hungary Hollow és környéke kapcsán olyan munkáscsoportokról is beszámol, amelyekben öt-hat férfi közösen bérelt két szobát. Az egyikben aludtak, a másikban főztek, a bevásárlásra, ételkészítésre, mosásra és háztartási munkára pedig havi díjért nőt alkalmaztak. Másutt családok fogadtak kosztosokat. Egy szakácsnő számára ebben a világban a munkásszállás, az étkezde vagy egy magánháztartás is jelenthetett kereseti lehetőséget. Magdalena és Barbara foglalkozása ezért különösen jól illeszkedik az úti céljukhoz: mindketten olyan városba készültek, ahol az ipar köré szerveződő mindennapi élethez az ő munkájukra is szükség lehetett.
Az amerikai magyarok között a kosztosokat tartó szállásokat burdos házakként is emlegették. A clevelandi magyar közösség történetében tizenöt-húsz munkást ellátó házakról olvashatunk, ahol az asszony a különböző műszakokhoz igazodva főzött, közben mosott, takarított és ruhát javított. A munka könnyen belenyúlt az éjszakába is. A kosztosok ellátása bevételt hozott, de az étel mögött ott volt a bevásárlás, a tüzelés, a vízhordás, a mosogatás és a következő étkezés előkészítése. Ezeknek a nőknek a munkája kevésbé látványos nyomot hagyott, mint a gyárak épületei, mégis nélkülözhetetlen része volt a bevándorlóközösségek életének.
Hungary Hollow később új nevet kapott. A lakók 1916-ban Lincoln Place-re keresztelték át a negyedet, kifejezve amerikai kötődésüket. Abraham Lincoln alakjában a szerény kezdetekből való felemelkedés példáját is látták. Magdalena 1913-as úti célja azonban még annak a városnak a neve volt, amelyben ott élt a Magyar-völgy közössége, a gyárak körül pedig bevándorlók keresték a boldogulást. A brémai jegyzék ma ennek a nagy történetnek egy bácsalmási szereplőjét adja vissza nekünk. Magdalena Koch, huszonkilenc éves szakácsnő. Egy októberi indulás, két hétre tervezett tengeri átkelés, és a név mellett egy távoli város: Granite City. Száztizenhárom év után ez a néhány adat is elég ahhoz, hogy elképzelhessük, milyen messzire vezethetett Magdalena útja Bácsalmásról.
Forrásjegyzék
- Bremen Passenger Lists: a Hannover 1913. október 29-i indulásához tartozó kétoldalas jegyzék, F. Missler, Bremen. Azonosító: FSI-29.10.1913_M. Magdalena Koch bejegyzése: FSI_837460193; Barbara Wölfli bejegyzése: FSI_837460221. Bácsalmási találatok.
- Magyar Nemzeti Levéltár: Families immigrated to America.
- Library of Congress: Timeline of the History of Hungarians in America.
- Allison Schmidt, Botstiber Institute for Austrian-American Studies: Emigration Routes from Austria-Hungary: Germany: Part I.
- Palmer List of Merchant Vessels: Hannover, 1899.
- Gjenvick-Gjønvik Archives: a Norddeutscher Lloyd korabeli menetrendjei, az 1913. november 8-i Grosser Kurfürst utaslistában. New York-i menetrend; New Orleans-i menetrend.
- Smithsonian National Postal Museum: The RMS Titanic.
- Chamber of Commerce Southwestern Madison County: History.
- Madison County Historical Society: Granite City’s Historic Lincoln Place, MCHS News, 2015. május, 3. évfolyam, 3. szám.
- United States Immigration Commission: Immigrants in Industries, Washington, Government Printing Office, 1911; Iron and Steel Manufacturing in the Middle West, 73. oldal.
- Cleveland State University: Hungarian Americans and Their Communities of Cleveland: The Formative Period, 1880-1910.
- Madison Historical: Lincoln Place.
Kiemelt képünk mesterséges intelligencia által készített illusztráció, nem a cikkben szereplő személyeket ábrázolja.
