Augusztus 20-án kerül helyére a megújult Kovachich köz új dísznévtáblája. A huszonnyolc bácsalmási értéket megjelenítő kis utca annak a családnak a nevét őrzi, amely 1803-ban vált hivatalosan almási birtokossá. A família egyik legjelentősebb tagját, Kovachich Antal egykori alispánt saját tanyájának ajtajában lőtték agyon. Halálának pontos dátumáról és a gyilkosság indítékáról azonban még a történeti források sem ugyanazt állítják.
A gyilkosság
Kovachich Antal erőszakos haláláról dr. Horváth Zoltán és dr. Sövény Mihály írt a Bácsalmási ’48-as politikus vértanúsága című, 1996-ban megjelent cikkben. Beszámolójuk szerint az egykori alispán életét 1866. március 23-án, tanyájának ajtajában oltotta ki egy gyilkos golyó.
A szerzők politikai bosszúként értelmezték a történteket. Megfogalmazásuk szerint „a büszkeségében sértett hatalom így állt bosszút” azon a politikuson, aki nem tagadta meg 1848-as múltját.
Sövény Mihály Bácsalmási birtokosok című könyve azonban más halálozási dátumot közöl: Kovachich Antal halálát 1866. július 3-ra teszi. A mellékelt könyvrészlet nem tér ki az agyonlövésre, és politikai indítékot sem említ.
A két forrás abban megegyezik, hogy Kovachich Antal 1866-ban halt meg, az agyonlövés körülményeit azonban csak az 1996-os írás részletezi. Az elkövetőt egyik mellékelt forrás sem nevezi meg.
Halálának helyét később unokája, dr. Kovachich József jelölte meg márványtáblával. A felirat szerint ezen a helyen vesztette életét Almási Kovachich Antal királyi tanácsos, Bács-Bodrog vármegye első alispánja.
A dinasztiához hű tisztviselő volt
Sövény Mihály könyve a család legsikeresebb tagjaként mutatja be Kovachich Antalt. Politikai pályájáról ugyanakkor árnyaltabb képet ad, mint az 1996-os újságcikk.
Antal 1817-ben Bács vármegye törvényszékénél kezdett gyakornokként. 1825-ben tiszteletbeli aljegyző, 1832-ben törvényszéki táblabíró és adószedő lett, 1841 és 1847 között pedig hadi pénztárnokként dolgozott.
Sövény dinasztiához hű tisztviselőként ír róla. Az önkényuralom idején, 1850 és 1853 között Bács vármegye felső kerületének kormánybiztosa volt. Ehhez a kerülethez Almás is hozzátartozott. Később császári és királyi tanácsosi címet kapott.
Piukovics Ágoston főispáni helytartó 1861-ben nevezte ki Bács-Bodrog vármegye első alispánjává. Tisztségét 1861. november 3-tól 1863. augusztus 31-ig töltötte be, majd lemondott. A felmentéséről szóló irat szerint alispáni munkáját kifogástalanul végezte. A Lipót-rend lovagja is volt.
Visszavonulása után sem szakadt el teljesen a helyi közélettől: a bácsalmási nemesi közösség pénztárosi tisztségét egészen 1866-ban bekövetkezett haláláig ellátta.
Mindez összetettebbé teszi a politikai bosszúról szóló történetet. Sövény könyvében nem egy egyszerűen üldözött ellenzéki, hanem a dinasztiához hű, az önkényuralom éveiben is hivatalt vállaló, majd alispáni tisztségéről lemondó vármegyei vezető képe rajzolódik ki.
Nagy Simonfitól a Kovachich névig
A családi hagyomány messzire vezeti vissza a Kovachichok eredetét. Eszerint legelső ismert ősük Nagy Simon volt, aki Sopron vármegyében élt. Fia, Nagy Simonfi 1241-ben elkísérte IV. Béla királyt Dalmáciába, amikor az uralkodó a tatárok elől menekült.
Nagy Simonfi Dalmáciában telepedett le és alapított családot. Utódai a Velikaisimoilak nevet használták, amely a könyv szerint horvátul a magyar családnév jelentésének felelt meg. Ez a név még akkor is előfordult az okiratokban, amikor a família tagjai már Kovachichnak nevezték magukat.
A hagyomány szerint a család több tagja elesett az 1526-os mohácsi csatában. A török hódoltság idején a Kovachichok egyik ága északra, Nyitra vármegyébe költözött.
Az első biztos adat 1604-ből származik. II. Rudolf ekkor újította meg a család nemességét, amelyet 1608-ban Nyitra vármegyében is kihirdettek. A dokumentumok alapján az almási ág Kovachich Györgytől származtatható, aki a XVII. század második felében Nyitra vármegye főispánjának titkára volt.
Három árva fiú kapta meg Almás egykilencedét
A család almási története nem egy ünnepélyes birtokba költözéssel kezdődött.
Kovachich Ferenc már korábban megszerezte Almás egykilencedét, de az 1803-as királyi adományozást és a hivatalos birtokba helyezést nem érte meg. Felesége két évvel korábban halt meg, így három fiuk és két leányuk maradt árván.
Apjuk halálakor Ferenc kilenc-, György hétéves, Antal pedig mindössze négyéves volt. A gyermekek Pécsen éltek, ügyeiket előbb Kisfaludy József, majd Barthos József Baranya vármegyei táblabíró intézte gyámként.
Az almási birtokrészt már 1801-ben elzálogosították Guganovics Pálnak, akit 1807-től Siskovics néven említenek. A zálog 1820-ig tartott. A gyermekek ellátására és neveltetésére a gyámoknak jelentős kölcsönöket is fel kellett venniük: 1817-ben hatszáz, 1821-ben pedig további hatezer forintot.
A három fiú 1803. április 25-én kapta meg hivatalosan Almás egykilencedét és az „almási” nemesi előnév használatának jogát. A történtek alapján az adományozás elsősorban jogi aktus volt, hiszen a család már korábban használta a birtokot, amelyet azonban hosszú éveken keresztül nem tudott ténylegesen saját kezelésébe venni.
Katona, pap és járásbíró is volt a családban
Kovachich Antal és almási Rudics Borbála házasságából kilenc gyermek, öt fiú és négy leány született.
Egyik fiuk, Kovachich György katonai pályára lépett. Főhadnagyként szolgált a 6. dragonyosezredben, 1866-ban részt vett a königgrätzi csatában, később kapitány, nyugalmazott őrnagy, majd császári és királyi testőr lett.
Kovachich Máté papként szolgált, címzetes szentbenedeki apát és Bácsalmás nyolcadik plébánosa volt. Kovachich Károly előbb ügyvédként dolgozott Almáson, majd járásbíró lett. A család tagjai között földbirtokosokat, ügyvédeket, katonatiszteket, egyházi személyeket és vármegyei tisztviselőket egyaránt találunk.
Nevüket a Hősök tere 12. szám alatt álló Kovachich-kúria is őrzi. Az épület már az 1842-es térképen szerepelt, később pedig a Bácsalmási Járásbíróság működött benne.
Augusztus 20-án kerül helyére a dísznévtábla
A Bácsalmás – Fejezetek egy felső-bácskai kisváros történetéből című kötet szerint a Kovachich köz 1991-ben kapta nevét.
A kis köz festése július elején fejeződött be. Falain a Bácsalmási Települési Értéktár 28 értéke jelenik meg: természeti ritkaságok, épített örökségek, helyi termékek, kézműves hagyományok, valamint bácsalmási alkotók és kutatók munkássága.
Az új dísznévtábla három terve szerkesztőségünkben készült. Közülük a bácsalmásiak választhatták ki azt a változatot, amely szerintük leginkább illik a megújult köz hangulatához. A nyertes terv alapján elkészült tábla augusztus 20-án kerül a helyére.
A névtábla mögött azonban egy olyan család története húzódik meg, amelynek eredetét középkori legendák övezik, almási birtokossá válása három árva gyermekhez kötődik, legismertebb tagjának agyonlövése pedig több mint másfél évszázad elteltével is megválaszolatlan kérdéseket hagyott maga után.
Felhasznált források
- Sövény Mihály: Bácsalmási birtokosok
- Dr. Horváth Zoltán–dr. Sövény Mihály: Bácsalmási ’48-as politikus vértanúsága, Bács-Kiskun Megyei Népújság, 1996. március 14.
- Bácsalmás – Fejezetek egy felső-bácskai kisváros történetéből
- A Bács-Bodrog Vármegye Történelmi Társulat Évkönyve, 1898
- Kempelen Béla: Magyar nemes családok
