Ma már szinte hihetetlenül hangzik, de 1929-ben Bácsalmáson is meg lehetett nézni az Opel legújabb motorkerékpárját. Az év „motorkerékpár-világszenzációjaként” hirdetett Motoclub 500 Csauscher Ádám helyi képviseleténél volt megtekinthető, és rajta keresztül meg is lehetett vásárolni, illetve rendelni. Minden jel szerint a mindössze három évvel korábban felépült Csauscher-palota földszinti gépkereskedésében állították ki a futurisztikus, ezüst-piros motorkerékpárt.
1929-ben nem kellett Budapestre utaznia annak, aki látni akarta az Opel egyik legmodernebb járművét. A korabeli országos hirdetések tizenhét vidéki képviseletet soroltak fel, ahol az új Opel Motoclub megtekinthető volt. Bácsalmás neve olyan városok mellett szerepelt, mint Szeged, Pécs, Székesfehérvár, Szombathely, Szekszárd vagy Nagykanizsa.
A bácsalmási képviselő Csauscher Ádám volt.
Ez nem egy rövid bemutató vagy alkalmi kiállítás lehetett. A magyarországi vezérképviseletet ellátó Schweitzer József és Fia cég működő vidéki értékesítési hálózatot épített ki. Ennek tagjai helyi gép-, vas-, kerékpár- és motorkerékpár-kereskedők voltak, akik bemutatták az új modellt, felvilágosítást adtak róla, és rendeléseket vehettek fel.
A hirdetés szó szerint azt állította, hogy a motorkerékpár Csauscher Ádám bácsalmási képviseleténél „megtekinthető”. Azt nem tudjuk, hogy valaki azonnal elvihette-e a kiállított példányt, de a gépet nála lehetett megnézni, és a képviseletén keresztül meg lehetett rendelni, illetve vásárolni.
Csauscher Ádám hozta Bácsalmásra a kor új technikáját
Csauscher Ádám nem véletlenül került be az Opel országos hálózatába. Bácsalmás egyik jelentős műszaki kereskedője volt, aki több évtizeden keresztül foglalkozott gépek és korszerű műszaki eszközök forgalmazásával.
1878-ban született Bácsalmáson, 1896-ban szabadult fel a gépszakmában, saját üzletét pedig 1899-ben alapította. Egy 1903-as országos szakmai névsor már bácsalmási vaskereskedőként említette.
Vállalkozásában mezőgazdasági gépeket, varrógépeket, hagyományos és motoros kerékpárokat, rádiókat, kályhákat, valamint különféle műszaki eszközöket árusított. Hirdetéseiben Hofherr cséplőgépek, magánjáró kazánok és gumijavításhoz használható vulkanizálószerek is megjelentek. Az 1943-as országos telefonkönyvben még mindig megtalálható volt a vállalkozása „Csauscher Ádám gépraktára, Hofherr–Schrantz képviselete” megnevezéssel.
Csauscher Ádám emellett harmincholdas szőlőbirtokon gazdálkodott, és jelentős mennyiségű bort értékesített. Egy 1921-es hirdetésben 400 hektoliter bort kínált eladásra, egy 1928-as országos kimutatás pedig 500 hektoliter, vagyis 50 ezer liter fehérbort tüntetett fel a neve mellett. Az első világháborúban katonai szolgálatot teljesített, később pedig Bácsalmás legnagyobb adófizetői között is szerepelt.
A vállalkozás családi keretek között folytatódott. Fia, Csauscher József szintén részt vett a gépkereskedés működtetésében, és községi képviselőként is tevékenykedett.
Csauscher Ádám tehát folyamatosan kereste és Bácsalmásra hozta a korszak új műszaki megoldásait. Az Opel Motoclub képviselete tökéletesen beleillett ebbe a tevékenységbe.
Az üzletnek különösen méltó helyet adott a ma Csauscher-házként ismert épület, amelyet a helyiek egykor Csauscher-palotának neveztek. A házat 1926-ban építtette Csauscher Ádám. A földszinten üzletek és kirakatok sorakoztak, az emeleten pedig a család lakott. Az épület üzletként, raktárként és nagypolgári otthonként egyszerre szolgált.
Amikor az Opel Motoclub 1929-ben megérkezett Bácsalmásra, a Csauscher-palota még mindössze hároméves volt. Díszes homlokzatával, sarokerkélyével, kupolaszerű tetőépítményével és földszinti üzletportáljaival a település egyik legmodernebb és legvárosiasabb épületének számított.
Minden jel szerint ebben a környezetben mutatták be az Opel új motorkerékpárját.
Ezüst karosszéria, piros ülés és akár 120 kilométeres sebesség
Az Opel Motoclub 500 valóban különleges jármű volt. Az Opel 1928-ban mutatta be, és 1930-ig gyártotta. Ez lett a vállalat utolsó motorkerékpár-típusa.
A motor legnagyobb újdonságát a hagyományos csőváz helyett alkalmazott, szegecselt, préselt acéllemezváz jelentette. A különleges konstrukciót Ernst Neumann-Neander tervezte. Az új gyártási eljárással a motorkerékpár összeszerelési idejét az addigi 15–25 óráról körülbelül négy órára lehetett csökkenteni.
A Motoclub két változatban készült. A 16 lóerős túramodell körülbelül 105 kilométeres óránkénti sebességre volt képes, míg a 22 lóerős Supersport változat elérhette a 120 kilométeres tempót is. Mindkettő 496 köbcentiméteres, egyhengeres, négyütemű motorral és háromfokozatú sebességváltóval készült.
Nemcsak a műszaki megoldásai, hanem a megjelenése is feltűnő volt. A préselt fémfelületeket matt ezüstszínűre készítették, amelyekhez piros ülés, piros részletek, sőt eredetileg piros gumiabroncsok társultak. A motorkerékpár még mai szemmel is futurisztikus, 1929-ben pedig egészen meghökkentő látványt nyújthatott.
A reklámok nem is egyszerű motorkerékpárként, hanem „kétkerekű autóként” mutatták be. Kiemelték az acéllemezvázat, a mindkét keréken működő féket, a párnázott ülést, a csendes járást és az igényes kivitelezést.
Olcsónak azonban nem számított. Egy 1929-es nagykanizsai hirdetés 1700 pengős árat közölt. Ugyanekkor egy kisebb, négyszemélyes személyautót valamivel több mint 5000 pengőért hirdettek. A Motoclub tehát komoly értéket képviselt, de még mindig lényegesen elérhetőbb volt egy autónál.
Azt egyelőre nem tudjuk, vásárolt-e valaki Bácsalmáson Opel Motoclubot. Azt sem sikerült még kideríteni, pontosan melyik földszinti üzlethelyiségben állították ki, illetve engedélyeztek-e vele próbautat.
A korabeli hirdetés azonban egyértelműen bizonyítja, hogy az Opel egyik legújabb és legkülönlegesebb motorkerékpárját Bácsalmáson, Csauscher Ádám képviseleténél is meg lehetett tekinteni. Az értékesítési hálózat működéséből pedig az következik, hogy a gépet rajta keresztül meg is lehetett rendelni és vásárolni.
Közel száz év távlatából talán ez mutatja meg a legjobban, milyen jelentős kereskedelmi hely volt a Csauscher-palota. Miközben 1929-ben egy motorkerékpár önmagában is különleges látványnak számított, Bácsalmáson már az Opel országosan „világszenzációként” reklámozott újdonságát nézhették meg az érdeklődők.
A kupolás épület földszinti kirakatai előtt tehát közel száz évvel ezelőtt egy ezüst-piros Opel állhatott. Ennél menőbb fejezetet aligha kívánhatnánk a Csauscher-palota történetébe.
Forrás: korabeli országos sajtóhirdetések és szakmai névsorok; Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum; Bácsalmás helytörténeti kiadványai; az Opel Motoclub gyártástörténeti összefoglalója.
