A 19. század második felében Bácsalmás határában egy nagy kiterjedésű tó feküdt, amelyet a helyiek gyógyító hatásáról ismertek. A korabeli beszámolók szerint még a nagy, 1864-es szárazság idején sem száradt ki, amikor a környék vízállásainak jelentős része eltűnt vagy összezsugorodott. A tó vizét a környékbeliek külső bajokra használták.
Az 1864-es aszály
Az 1864-es esztendő a 19. század egyik legsúlyosabb száraz időszakaként maradt fenn a Kárpát-medencében. A tavaszi és nyári hónapokban alig hullott csapadék, a hőség tartósan megmaradt, így a kisebb tavak, mocsarak és vízállások nagy része kiszáradt, a nagyobbak pedig jelentősen visszahúzódtak. A föld sok helyen megrepedezett, a termés gyenge lett, takarmányhiány alakult ki, ami az állattartást is nehéz helyzetbe hozta. Több településen a kutak vízszintje is erősen lecsökkent, ami a mindennapi életet is megnehezítette. A korabeli beszámolók szerint a szárazság mértéke rendkívülinek számított, és hosszú időre nyomot hagyott a helyi emlékezetben.
1872 nyarán a császári és királyi főhadnagy, Oracsek indítványára a község lakói összegyűltek a tónál, és nevet adtak neki. A keresztelést a község jegyzője, Melkay György végezte el. A jelenlévők azt is elhatározták, hogy a keresztelés évfordulóját minden évben megünneplik.
Egy évvel később, 1873. augusztus 4-én az első évfordulón ismét összegyűltek a tónál. Zene szólt, felköszöntők hangzottak el, és ekkor dobták a vízbe azt a poharat is, amelybe belekarcolták az esemény dátumát – évvel, hónappal és nappal. Az ünnepségen Radics György szabadkai tanár a királyra, a hazára és Almás népére mondott verses köszöntőt.
A korabeli tudósítás így rögzítette az eseményt:
Bács-Almás közelében van egy kis tó, melyet a vidéke népe »sós tó«-nak nevez, s mely még az 1864-diki szárazságban sem apadt ki… E tó vizét a környék népe külső bajokban sikeresen használja, s ezért tavaly augusztus 3-án — Oracsek cs. kir. főhadnagy indítványára — ünnepélyesen megkeresztelék »Ilka« névre.
Az egykori, Ilka névre keresztelt tó ma is létezik: ez a bácsalmási Sóstó.
A tó ma
A Sóstó Felső-Bácska egyik legjobb állapotban fennmaradt szikes tava, amely 1992 óta országos természetvédelmi oltalom alatt áll, ex lege védett területként. A tó és közvetlen környezete mintegy 3,9 hektáros területet foglal magában, amely a Bácsalmási Védett Erdő és Gyepek Természetvédelmi Terület része.
A területen található a fokozottan védett gyapjas gyűszűvirág egyik legjelentősebb hazai állománya. A szikes jellegű élőhelyek fenntartása érdekében a területen természetvédelmi kezelést alkalmaznak.
A tó vízjárása ma már erősen függ a csapadéktól, időszakosan kiszáradhat, mégis megőrizte alapvető jellegét.
Forrás
Fővárosi Lapok, 1873. augusztus
Kiemelt képünk illusztráció, mesterséges intelligenciával készült.
