Március 28-án, II. Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulóján emlékeztek meg a Rákóczi úti szobornál Bácsalmáson. Az időjárás nem kedvezett az eseménynek: csípős hideg és szemerkélő eső kísérte a megemlékezést.

A diákok Orgoványi Anikó verseit szavalták el, majd ő maga is beszédet mondott. Gondolataiban II. Rákóczi Ferenc életét a rendíthetetlen hazaszeretet példájaként idézte fel, kiemelve, hogy a fejedelem vagyonát és biztonságát is feláldozta a magyar szabadságért. Bár harca elbukott, hűsége a nemzethez mindvégig megmaradt, így alakja ma is a hazaszeretet és a szabadság jelképe.
Beszédében arra is kitért, hogy a szobor elhelyezése szimbolikus: az iskola előtt állva hidat képez az ifjúság és a múlt példaképei között. Hangsúlyozta a közösség erejét is, hiszen az alkotás 2013-ban a Bácsalmáshoz Kötődőek Baráti Köre kezdeményezésére, a bácsalmásiak összefogásával, közadakozásból valósult meg.

A rendezvényen dr. Nemes András is megosztotta gondolatait, majd a Bácsalmáshoz Kötődőek Baráti Köre és az önkormányzat képviselői közösen koszorúzták meg a szobrot.







Az esemény Tóth Árpád alpolgármester zárógondolataival zárult.
Érdekesség, hogy a szobrot 2013-ban szintén hasonlóan zord időjárási körülmények között avatták fel, így az idei megemlékezés hangulata több szempontból is visszaidézte a kezdeteket.






