A Bács-Kiskun Vármegyei Pedagógiai Szakszolgálat Bácsalmási Tagintézménye idén is megszervezte a Népmese Napjához kapcsolódó meseíró versenyt, amely alsó, felső tagozatos és középiskolás kategóriában várta a tündérmese témában írt pályaműveket. A versenyt a Dorottya Kulturális Alapítvánnyal együttműködésben hirdették meg, a zsűri írókból, pedagógusokból és meseterapeutából állt.
A szervezők kihirdették a győzteseket, és a Bácsalmási Hírekben mostantól minden nap megjelenik egy-egy díjazott mese. A sorozatot az alsós kategória első helyezettjének írásával indítjuk. A történet egy varázslatos kertbe vezet, ahol különleges tündérek vigyáznak a természet egyensúlyára, ám egy titokzatos betegség miatt minden veszélybe kerül. A mese hőse egy bátor kistündér, aki úgy dönt, felkutatja a baj forrását, és megmenti társait.
Az első díjas történet teljes terjedelemben olvasható az alábbiakban.
A Tündérkert hőse
Aladics Viktória, 3. osztály – Alsó tagozat, I. helyezett
Egyszer volt, hol nem volt, még annál is messzebb volt, volt egyszer egy Tündérkert. Abban a Tündérkertben nem akármilyen tündérek éltek. Voltak ott porzótündérek, termőtündérek, őrtündérek és cseretündérek. Az ő munkájuk nagyon fontos, mert nélkülük nem működne a természet, nem lennének virágok, se növények és a Vén Boszorkányé lenne az egész erdő, így mindenhol csak szürkeség és szemét lenne.
Minden tündérnek megvolt a maga feladata:
A porzótündérek öten voltak, nekik az volt a feladatuk, hogy beporozzák a virágokat. A termőtündérek tizenketten voltak, az ő dolguk volt biztosítani, hogy teremni tudjanak a növények, virágok. Az őrtündérek tízen voltak és az ő feladatuk a Tündérkert körüli őrködés volt. A cseretündérek pedig nyolcan voltak, az ő dolguk volt, hogy ha az egyik csoportban hiányozna egy tündér valamilyen okból, akkor helyettesítsék őt. Persze voltak még mások is: a Tündérkert vezetője, Napfényvirág Igazgatónő, a Doktortündér, a Nagy Bölcs Manó és persze a tündérgyerekek.
Ebből a sok tündérből egy kivételével mindenki lebetegedett. Először a termőtündérek, azután a porzótündérek, majd az őrző-, és végül a cseretündérek és a többiek. Még Doktortündér se tudott rájönni, mi okozta a betegséget. De a baj nagy volt, hiszen, ha a tündérek nem tudnak dolgozni, akkor a Tündérkert növényei elpusztulnak, a Vén Boszorkány pedig átveszi az uralmat az erdő és Tündérkert felett.
A cseretündérek között volt egyetlen egy kis tündér, Gyöngyvirág, aki nem betegedett meg és ő volt az, aki végül kigondolta, hogy mi tehette beteggé a többieket: lehet, hogy a Vén Boszorkány öntötte rá az egyik új főzetét a virágokra, amik először megfertőzték a porzótündéreket, majd a termőtündéreket, akik megfertőzték az őröket, majd a cseretündéreket és végül mindenki mást?! – gondolkozott magában Gyöngyvirág. Ő azért nem betegedett meg, mert az egyik mókuskának segített új házat találni, mert a vihar kidöntötte a fát, amiben addig lakott. Mivel néhány napot nem Tündérkertben töltött, őt nem érte el a betegség.
Lepkehátra szállt és elment a Vén Boszorkányhoz. Amikor odaért a kunyhójához, halkan beosont, és bement abba a terembe, ahol a banya a bűbájait tartotta. Hű, de sok bájital van itt! – gondolta magában. – Meg is találtam azt a bűbájt, amivel megfertőzte a Tündérkertet! Ennek a bájitalnak olyan fura szaga van, mint amit a rendelőben éreztem a betegeken – mondta halkan.
Sajnos levert egy üvegcsét, amikor eltette a bájitalt. Egészen addig a Vén Boszorka hangosan horkolt az ágyában, de a csörömpölésre felébredt és besietett a bűbájszobába. Amikor meglátta a tündért, el akarta kapni, de a lepkéje Gyöngyvirág segítségére sietett, így a banya nem érhette utol a bátor kistündért.
Sebesen repült a lepkéje hátán, kezében a bűbájjal. Hamar vissza is ért a Tündérkertbe és beszaladt a szobájába, hogy nekiálljon kikeverni az ellenszert. Egy órával később már meg is volt vele. Sietve berepült a többiekhez és beadta nekik a szert, aminek köszönhetően egy-két napon belül meg is gyógyultak a tündérek.
A Vén Boszorkány hangosan bosszankodott, mert nem sikerült a terve és nem vehette át az erdő irányítását. Gyöngyvirágot sokáig ünnepelték a tündérek hősies viselkedése miatt. Titokban nem szeretett cseretündér lenni, mert mindig arra vágyott, hogy az állatoknak segíthessen. Ezért Napfényvirág Igazgatónő megengedte, hogy megalapítsa az állatsegítő-tündércsoportot, melynek a vezetője lett, és ahová öt kistündér azonnal jelentkezett is, akik már abban a korban voltak, hogy válasszanak egy csoportot, amiben dolgozni fognak. Így történt, hogy Tündérkert lakói már nem csak a növényeket gondozzák, hanem az erdő bajba jutott állatairól is gondoskodnak.
Itt a vége, fuss el véle, letörött a kifli vége, elvitte a kisegérke.
Aladics Viktória (8 éves)
3.a osztály, Vaskúti Német Nemzetiségi Általános Iskola
