Három év szolgálat után búcsút vett Bácsalmástól Joó Balázs plébános, aki 2022-ben érkezett a városba, és 2025. augusztus 1-jétől Soltvadkerten folytatja lelkipásztori munkáját. A július 27-i, vasárnap délelőtti búcsúmise bensőséges és emlékezetes pillanatokat tartogatott minden résztvevő számára. A templom ezúttal is megtelt – búcsúzó hívek és barátok vettek részt az ünnepi alkalmon.
Joó Balázs szívből jövő beszédében hálát adott a közösségért, amely befogadta, és amellyel három év alatt erős, közös alapokra épülő kapcsolatot alakított ki. Elmondta, hogy az imádság köti össze az embereket – és ez a kapcsolat nem szűnik meg akkor sem, ha a fizikai távolság megnő.
A plébános hajnalban, 2 és 4 óra között írta össze, kiknek és milyen emlékekért tartozik köszönettel. Húsz pontban sorolta fel mindazokat az embereket, közösségeket és szervezeteket, akikkel az elmúlt három évben jó kapcsolatot alakított ki. Kiemelte többek között Németh Balázs polgármestert, aki elsőként karolta fel, és mutatta be őt a városnak – ennek köszönhetően tudott gyorsan kapcsolatot építeni minden szereplővel. Márai András alpolgármester volt a másik személy, aki a segítségére sietett, hogy a településen élőkkel mielőbb megismerkedjen. Köszönetet mondott az egyházközségi képviselőtestület tagjainak, a híveknek, a kisebbségi közösségeknek, a kórusnak, a testvértelepülési kapcsolatokért felelős partnereknek, a nemzetőröknek, a tűzoltóknak, mentőknek, szakácsoknak, idősek klubjának, a hittantanároknak, a ministránsoknak, és még sokaknak.
A Bácsalmási Híreket is megemlítette: első interjúját szerkesztőségünk készítette, számos templomi eseményt dokumentáltunk, fényképeket és videókat készítettünk, és több közös kezdeményezésben is együttműködtünk – ezek közül például a Bácsalmási Busó Karnevált is együtt szerveztük a plébániával.
A mise során vetítésre került egy fényképsorozat, amely a három év eseményeiből és emlékeből készült. A képek láttán Joó Balázs is elérzékenyült. A helyi kórus egy szívhez szóló énekkel és ajándékkal búcsúzott az atyától.
Tóth Árpád alpolgármester, egykori református lelkész beszédében arról is szólt, hogy van, akit áthelyeznek, és van, akit elküldenek – ezzel saját élethelyzetére is utalt. Beszédében a két felekezet közötti példás viszonyt is kiemelte
Németh Balázs polgármester egy humoros emlékkel idézte fel első találkozásukat, majd búcsúzóul átadta Orgoványi Anikó versét, arra kérve Joó Balázst, hogy időnként olvassa el a költőnő Bácsalmásról írt költeményét – így idézheti fel a várost. Orgoványi Anikó maga is megköszönte, hogy Joó Balázs felpezsdítette a vallási életet. Elhangzott az is: ősszel fát ültetnek a városban a korábbi plébánosok és Joó Balázs tiszteletére is.
A legmeghatóbb pillanatok egyike volt, amikor Joó Balázs könnyek között búcsúzott a ministránsoktól, akik közül többen is szemmel láthatóan nehezen viselték az elválást. Végül a plébános a szüleinek mondott köszönetet, elárulva, hogy az elmúlt években azért osztott meg olyan sok fényképet és történetet közösségi oldalán, mert idős szülei távol élnek tőle, és így tudta velük is megosztani a bácsalmási élményeit. Kiemelte, milyen hálás nekik azért, hogy szeretetben felnevelték.
Búcsúzóul Joó Balázs egyetlen, de sokatmondó üzenetet hagyott a bácsalmásiaknak: az egység, a szeretet és a békesség útján van esély a haladásra. Nemcsak papi szolgálata, hanem emberi jelenléte is nyomot hagyott a város életében – szavai egyszerűek voltak, mégis messzire mutattak.
A mise után agapéra hívta a híveket, amelynek teljes költségét Weisz Zoltán vállalta – neki is köszönetet mondott. A kijáratnál személyesen búcsúzott mindenkitől, szentképeket és jókívánságokat osztott.
Joó Balázs elmondta: nehéz szívvel indul tovább, hiszen három év után valóban otthonává vált Bácsalmás. A stafétát Gyöngyösi Balázs veszi át, aki augusztus 1-jétől érkezik Jánoshalmáról. Az új szolgálat helyszínén, Soltvadkerten egyelőre komoly gondokat okoz egy hónapja húzódó csőtörés, amelynek forrását még keresik – a költözéshez és a berendezkedéshez a helyiektől is segítséget kért.
Mi pedig így búcsúzunk: köszönjük, hogy velünk voltál, és hogy ennyi mindent adtál a városnak és nekünk is. Bácsalmás emlékezni fog rád – mi pedig őszintén kívánjuk, hogy új helyeden is megtaláld a közösséget, amelyben otthon lehetsz.
