Szobonya Szilvia mesélt nekünk örömökről és nehéz pillanatokról az Ugribugri Játszóház elmúlt 4 évéből
Négy éve jelentős szerepet játszik az Ugribugri Játszóház a városunk életében, de legfőképpen a gyermekek körében. Mi inspirált benneteket arra, hogy egy játszóházat hozzatok létre Bácsalmáson?
Szilvi
Barátnőmmel és az unokáival gyakran ellátogattunk a bajai és szegedi játszóházakba. Emlékszem, hogy akkortájt Baján két játszóház is működött, míg a közelünkben egy sem volt. Mindig bosszantott, hogy minden alkalommal be kellett utazni. Ebben az időszakban kezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy mi lenne, ha mi magunk hoznánk létre egyet? Elvittem a páromat egy ilyen helyre, mert ő még sosem járt azelőtt játszóházban. Megnézte, és rögtön beleszeretett. Így született meg az elhatározás, hogy bele szeretnénk vágni. Nem mellesleg imádjuk a gyerekeket, kettőnknek összesen négy gyermeke van. Nem is volt kérdés tovább, hogy ezzel szeretnénk foglalkozni.
Meg is kaptuk, hogy „mit akartok egy játszóházzal Bácsalmáson?!”,
ami persze elbizonytalanított minket. Nem tagadom, egy ideig inkább eladó játszóházakat kerestünk. Közben pedig kiderült, hogy ez a tevékenység engedélyköteles, így mind a ketten elvégeztük a dajkaképzőt, hogy elindíthassuk egyáltalán a vállalkozást. Még a gyerekeink sem tudták, mire készülünk. Eljártunk Budapestre a vizsgákra, közben pedig arra jutottunk, hogy igenis itt, Bácsalmáson fogjuk megnyitni a játszóházunkat! És egyáltalán nem bántuk meg, hogy a szívünkre hallgattunk. Így akadtunk az első helyünkre, ami hatalmas meglepetés volt a gyerekeknek, mert csak akkor szembesültek vele, hogy mire is készülünk, amikor megmutattuk nekik.
Honnan jött a név?
Szilvi
Szavazás útján dőlt el, hogy Ugribugri Játszóház leszünk. Olyan nevet szerettünk volna adni, amit a közösség is szeret, ezért a közösségre bíztuk a választást. Facebookon az Ugribugri Játszóházra szavaztak a legtöbben. Bár az Almás Játszóház is egészen jól tartotta magát, de végül az Ugribugri lett a befutó.
Milyen érzés volt belevágni?
Szilvi
Félelmetes! Eleinte legalábbis nagyon féltünk, hiszen nem tudtuk, mi lesz, hogyan fogják fogadni? Abban sem voltunk biztosak, hogy eléggé felkészültek vagyunk, de végül nagyon jól beindultak a dolgok.
Eltelt 4 év azóta, most már mondhatjuk, hogy rutinos játszóházasok vagytok. Hogy érzitek magatokat most?
Nagyon jó érzés, hogy már itt tartunk. A megnyitást követően minden nap tanultunk valamit, minden nap új tapasztalatot szereztünk, és rengeteg nehézség és buktató van mögöttünk. A Covid miatt be kellett zárnunk, aztán pedig el kellett hagynunk a régi helyünket. De nem adtuk fel, nem is tehettük.
Borzasztóan nehéz volt kétszer is talpra állni, újra elindulni, de még itt vagyunk.
A járvány lecsengése után már éppen kezdtünk helyre rázódni, a gyerekek újra kezdtek járni, amikor jött a következő csapás: el kellett költöznünk az addigi helyünkről, ami különösen megviselt engem. Ennek már lassan két éve. Viszont most érzem úgy, hogy megérkeztünk, itt van a helyünk. (Bácsalmás, Hősök tere 2. -szerk.)
A költözés
Mi volt a költözés oka?
Szilvi
Két hónappal azután, hogy a járvány után megindultunk, a tulajdonos közölte velünk, hogy az épületet el fogják adni.
Nem sokkal ezután ismerősöktől értesültünk arról, hogy a játszóház meg van hirdetve a Jófogáson.
Ebből volt is némi félreértés, hiszen az épülettel a játszóház nem vált eladóvá, mégis az köszönt vissza a hirdetésekből ránk. A kérésünkre leszedték a képeket, de addigra már elterjedt, hogy eladjuk az Ugribugrit. Természetesen mi is szerettük volna megvenni az épület általunk használt felét, azonban erre nem volt lehetőség, mert egyben akarták értékesíteni.
Mi történt ezután?
Szilvi
Csend. Egyszer csak érkezett egy külföldi úriember, aki megnézte, majd megint egy hónapig semmi. Már-már kezdtük beleélni magunkat, hogy nem jelentkezik senki, amikor elérkezett az a bizonyos szombati nap, amit sosem fogunk elfelejteni. Éppen söprögettem, amikor megérkezett a tulajdonos, és közölte, hogy megvették az épületet… Szólni sem tudtam, csak ültem ott. Aztán fogtam, bezártam, hazamentem és csak sírtam. Aztán visszamentünk és lefényképeztünk mindent, hogy eladjuk. A mai napig a sírás kerülget, ha csak visszagondolok.
De végül nem adtátok sem el, sem pedig fel. Mennyi időt kaptatok a költözésre?
Szilvi
Júniusban szóltak, augusztus 31-ig kaptunk időt. Értesítettük a vendégeket, a bérleteseket, szülinapi foglalásokat, hogy mielőbb használják fel a megváltott bérleteket, foglalásokat, mert akkor még biztosak voltunk benne, hogy ezzel véget ér az Ugribugri Játszóház.
Miután hírt adtunk a bezárásról, rengetegen jelezték, hogy ilyen-olyan módon szeretnének nekünk segíteni. A szülők jelentkeztek, hogy helyet biztosítsanak a berendezésnek, amíg nem találunk új helyet. Elképesztő volt számunkra az a sok támogató szándék, amit akkor kaptunk. Hihetetlen erőt adtak nekünk. Tudtuk, hogy meg kell nyugodnunk, hideg fejjel végig kell gondolnunk az egészet. Ezért írtam egy levelet a polgármesternek, amiben tájékoztattam a helyzetünkről. Nem sokkal később már személyesen mutatta meg nekünk azokat az ingatlanokat, amelyeket erre a célra fel tudott a város ajánlani. Végül erre az épületre esett a választásunk, ezért meg is pályáztuk. Addigra már a végsőkig ki voltunk merülve, mind fizikailag, mind szellemileg, de Balázs (a polgármester, – szerk.) a kezdetektől nagyon sokat segített nekünk, amiért nem tudok elég hálás lenni neki. Így aztán nem vártuk meg az augusztusi határidőt, a nyarat a költözéssel töltöttük, hogy szeptemberben már az új helyünkön tudjunk nyitni.
A költözést hogyan élte meg a játszóház? Jöttek maguktól a kis ügyfelek, vagy vissza kellett őket szoktatni?
Szilvi
Szerencsére a legtöbben maguktól visszatértek. Sokan a régi helyen kerestük minket, azonban szájról-szájra terjedt a költözésünk híre, és persze mi is igyekeztünk mindenkit értesíteni a változásról. Azonban még így is sokaknak az maradt meg, hogy az Ugribugri bezárt.
Nagy épületben vagytok. Harmadik csapásként említhetjük a közüzemi számlákat?
Szilvi
Való igaz, itt nagy alapterületen a nagy belmagasság mellett kell a megfelelő hőmérsékletet biztosítanunk télen-nyáron, ami a négyszeres villanyszámla mellett nem kis feladat. A gázról le is mondtunk, így nagyteljesítményű klímákkal oldjuk meg a fűtést és a hűtést is. Emellett a nyitvatartást is rövidítettük, és sajnos nekünk is árat kellett emelnünk.
Mint szinte mindenkinek.
Így van. De végül a rövidített nyitvatartással, a kihasználatlan terek leválasztásával és a korszerű légkondicionálókkal sikerült költséghatékonnyá tenni a működést.
A gyermekeim révén magam is betekintést nyertem az elmúlt években a működésetekbe, és azt vettem észre, hogy igyekeztek mindig fejleszteni valamit, újabb és újabb játékokkal gazdagítani a kínálatot. Például ez a mini ugráló teljesen új nekem!
Szilvi
Igyekszünk folyamatosan fejlődni. Először kialakítottuk a kicsiknek a babasarkot, de tudjuk, milyenek a pici gyerekek, természetesen a legnagyobb ugrálóba akarnak menni ők is, ezért kaptak egy miniugrálót. A mászófal is a kisebbek miatt került kialakításra. Persze a nagy szerkezet legfelső szintjét is variáljuk időnként. Most például bekerült egy hatalmas, zöld párna, ami alatt át kell kúszni. A lábfoci is nagy sikert aratott, bár az most a nagyobbaknak kialakított részen van.
A nagyobbak alatt a szülőket érted?
Szilvi
Őket is, de elsősorban a 12 éven felüliekre gondolok, akik már nagyok ahhoz, hogy ugráljanak. Az ő igényeik egészen mások, és ehhez igazodva kialakítottunk egy különálló termet, ahol a biliárdtól kezdve az elektromos léghokiig mindent megtalálnak.
Van biliárdasztalotok?
Szilvi
Bizony van! Nem csak gyerekeket várunk, hanem felnőtteket is, és persze a szülők is igénybe vehetik, amikor eljönnek. 1000 forint a használat díja, ami szerintem nagyon baráti.
Ennyiért már 10 éve sem tudtunk biliárdozni.
Szilvi
Emellett pedig összejövetelekhez, bulikhoz szokták bérelni. Tavaly például fantasztikus halloween parti volt itt, amit idén is szeretnénk megismételni.
Az elmúlt évek járványügyi helyzete után sokan távolságtartóbbak lettek, a közösségi élet korántsem olyan aktív, mint azelőtt. Nyilván egy egészséges/egészségtelen félelem kialakult sokakban a fertőzésekkel, vírusokkal szemben. Ez hogyan érint benneteket?
Szilvi
Már a járványt megelőzően is szigorúan vettük, hogy cipőben, mezítláb nem lehet igénybe venni a játékokat. Azóta persze még inkább ügyelünk arra, hogy használják a fertőtlenítőszappant, illetve beteg gyerekek nem látogathatják a játszóházat. Ha azt hallom, hogy köhög az egyik gyermek, látszik rajta, hogy beteg, akkor muszáj megkérnem a kísérőjét, hogy majd akkor látogassanak vissza, amikor meggyógyult a kicsi. Persze némileg már mi is lazítottunk, hiszen a plexilemezt már levettem a pénztár elől, mert nem látjuk indokoltnak. Kockázatot nem szeretünk vállalni, de úgy gondolom, ezzel nem is vállalunk.
Sokat tanultunk a Covid időszakából is, hiszen fél évre be kellett zárnunk. Az újraindítás után pedig az okozott nehézséget, hogy a közösség érdekében hozott szabályokat betartassuk. Nem volt választásunk, fel kellett vennünk az oltást, és a szülőket is csak úgy engedhettük be, ha felmutatták az oltási igazolványukat, ami — érthető okokból— sokakat feszélyezett. Nehéz időszak volt, de szerencsére több lábon állunk, így nyitva tarthattunk annak ellenére, hogy nekünk is visszaesett a forgalmunk. Szabadidőmben addig is maszkot varrtam és megtanultam pinyátát készíteni. Hiszek benne, hogy a folyamatos fejlődés a túlélés záloga. (nevet)
Milyen konfliktusokat hordoz magában egy játszóház üzemeltetése?
Szilvi
Többnyire az alapvető szabályok betartatása jelent nehézséget olykor. A higiéniai okokból hozott előírások, mint a zokni használata, néha nem egyértelmű mindenki számára. Azért, mert nem egy Szeged méretű nagyvárosban vagyunk, ugyanazokat a szabályokat kell betartanunk és betartatnunk a vendégeinkkel, mint az ottaniaknak.
Amiben talán még a nagyvároshoz képest is hátrányban vagyunk, azok a híresztelések. Ahogy meséltem, többször előfordult, hogy a vendégektől értesültünk arról, hogy „bezárunk”.
Legutóbb például december környékén „tudtuk meg” az egyik vendégtől, hogy minket is tönkre fog tenni a válság. Azért is jöttek, hogy gyorsan még egy utolsót ugráljon a gyerek, mielőtt „bezárunk”. Természetesen szó sem volt bezárásról, de erről nem tudtuk meggyőzni őt. Ennyit tesz a pletyka.
Miként tudtok a helyi közösség része lenni? Vannak-e kezdeményezések, közösségi összefogások, amelyekben szerepet vállaltok?
Szilvi
Természetesen sok felé igyekszünk nyitni. Leginkább a turisztikában szeretnénk partnerséget vállalni, hiszen a városban működő szolgáltatóként az ideérkező gyermekeknek hasznos és egészséges szabadidős programot tudunk kínálni. Volt is egy kezdeményezés ebbe az irányba, de végül nem valósult meg. Ezen kívül felajánlásokkal szoktunk hozzájárulni a helyi rendezvényekhez, bállakhoz.
4 éves lett a Játszóház. Ugyan én már tudom a választ, de azért megkérdezem, mivel készültök erre az alkalomra?
Szilvi
Egy olyan ötletünk támadt, amivel egy picit nagyobbra nyitnánk a kapunkat a gyermekek előtt, ezért vendégül látunk 12 gyermeket a játszóházban, teljesen ingyen!
Ez nagyon jól hangzik! Mi alapján választjátok ki a szerencséseket?
Szilvi
Regisztrálni lehet az eseményre, ahol a nevet, a gyermek korát és egy rövid leírást szeretnénk kérni, hogy miért szeretne részt venni ezen az eseményen, vagy miért szereti az Ugribugri Játszóházat? A legjobbakból pedig kiválasztjuk azt a 12-öt, akiket meghívunk a játszóház saját szülinapi bulijára!
Nagyon köszönjük, hogy meséltél nekünk, és még legalább tízszer 4 évet kívánunk nektek itt Bácsalmáson!
A születésnapi kezdeményezés szerintünk nagyszerű, ezért szerkesztőségünk felajánlotta, hogy felületet biztosít a regisztrációhoz. A Főoldalon hamarosan megtalálható hirdetésre kattintva lesz elérhető az előregisztráció. Egy név, egy életkor, egy rövid leírás és a telefonszám szükséges a regisztrációhoz, de személyesen is le lehet adni a regisztrációt nyitvatartási időben Szilvinél, az Ugribugri Játszóházban.
