Olyan pap vagyok, aki abban hisz, hogy az az időszak már elmúlt, hogy a pap a plébánián várja a híveket.
Joó Balázs
Hogy érzed magad Bácsalmáson? Milyen fogadtatásban volt részed?
Bácsalmás számomra egy teljesen új közeget jelent. Nekem nagyon fontos, hogy az életem során kialakult kapcsolatokat gondozzam, ápoljam, így nagy öröm, hogy a határ közelsége miatt lehetőségem van a szabadkai egyházmegyés papokkal is tartani a kapcsolatot, illetve Kalocsa közelsége pedig az ottani papokkal való rendszeres találkozásra ad lehetőséget. Az elmúlt 15 évben Mórahalmon voltam, Szeged mellett, ami szintén határközeli város. Mindig fontosnak tartottam a határon túl nyúló kapcsolatépítést, ezért nagy könnyebbséget jelentett már akkor is, hogy könnyedén át tudtam menni az ottani hívekhez, magyar testvérekhez és atyákhoz.
Bácsalmás különlegessége a nemzetiségek széles köre. Ilyen településen még nem jártam. Itt ismerkedtem meg a sváb közösséggel és a sváb kultúrával, és igyekszem részt venni a programjaikon. Ugyanígy a bunyevác közösség is közel került a szívemhez. Rendszeres vendége vagyok az ő rendezvényeiknek, de akár a többi kisebbségi közösségről is beszélhetnék, hiszen mindannyian nagyon közvetlenül és barátságosan fogadtak.
A templom pedig egész egyszerűen lenyűgözött. Kétszáz éves történelme, hatalmas mérete és gyönyörűen megmunkált díszesége elképesztő. Nagy örömömre szolgált a bácsalmási katolikusság erős jelenléte. Ők voltak az elsők, akik nyitottak felém, és befogadtak, amiért hálás vagyok.
Egyedül érkeztem ide, ismerősök nélkül, így köszönettel tartozom a helyieknek a nyitottságért, kedvességért és elfogadásért, amit irányomba tanúsítottak. Nagyon megkönnyítették a beilleszkedésemet, és most már bátran állíthatom, hogy nagyon megszerettem Bácsalmást, és főként a bácsalmási embereket. De ugyanúgy köszönettel tartozom a testületnek a befogadásért, akikkel együtt dolgozunk a bácsalmási egyházközség jövőjén. Bárkihez is fordulok, mindenkitől segítséget kapok, ezért nagyon hálás vagyok.
Németh Balázs polgármester úrnak külön köszönetet mondanék, amiért már az első naptól felkarolt, megismertette velem a települést, körbevezetett és bemutatott az intézményvezetőknek. Úgy gondolom, hogy nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk, rendszeresen hívnak eseményekre, amelyeken természetesen szívesen részt is veszek.
De Márai Andrással, a gimnázium igazgatójával és alpolgármester úrral is sikerült nagyon jó viszonyt kialakítani. Vele is már baráti a kapcsolatom, a kézilabda mérkőzéseken és focimeccseken is együtt szurkolunk, színházba is együtt járunk.
Tóth Árpád református lelkész úrral, alpolgármesterrel és a helyi református közösséggel is megismerkedtem. Az Ökumenikus imahét során a közös munka lehetőséget adott a jó kapcsolat kialakítására mind a lelkész úrral és családjával, mind pedig a református gyülekezettel. Példaértékű az a viszony, ami itt létrejött. A rivalizálás helyett a közös munkán van a hangsúly.
Úgy vélem, nagyon hasonlóak a törekvéseink a hit útján a fiatalok megszólításával, a közösségek kialakításával.
A bácsalmási lakosok megismerésében sokat segítenek a házszentelések. Sorra járom az utcákat, házakat, megismerkedem a bácsalmásiakkal, szőjük a barátság szálait, és ezáltal érzem igazán úgy, hogy megérkeztem, otthonra találtam Bácsalmáson.
Miként látod a feladatodat Bácsalmáson? Milyen üzenetet szeretnél megfogalmazni a közösség felé?
Magamat még a fiatalabb papok közé sorolom, és ezért is feladatomnak tekintem a fiatalságot felkarolni és a hitre vezetni, hiszen ők a jövő. Természetesen a többi korosztályt nem elhanyagolva, hiszen a híveim zöme az idősebb generációt képviseli, ők is az alapkövei a közösségnek. A hitoktatást nagyon fontosnak tartom, így az iskolában is jelen vagyok, a felsős osztályokat tanítom, de jelen vagyok a gimnáziumban is. A gimnazistákkal, a tanári karral és a szülőkkel is sikerült kapcsolatot kialakítani. A gyerekeket meg tudtam szólítani, sokan elkezdtek templomba járni, ami nagy öröm számomra, hiszen ők is a közösség fontos tagjai. Szeretném, hogy örömmel járjanak a templomba, ne pedig kényszerből.
El kell érni az ő korosztályukat is. A fiatalok a plébánia és a templom közötti parkban szoktak ücsörögni, én pedig egy alkalommal megszólítottam őket, „lekezeltünk”. Láttam rajtuk, hogy ez a közvetlenség számukra ismeretlen, de ugyanakkor örömmel beszélgettek velem, és azóta is, ha találkozunk, kezet fogunk, beszélgetünk, többen pedig már járnak a templomba is.
Fontos számomra, hogy közösségeket építsünk. Mind az egyházközség tagjainak, mind a diákoknak nyitva áll a templom, de a plébánia udvara is, ahol már tervezzük a következő grillezést és a különböző programokat. Szívem vágya a képviselő-testülettel egy egyházközségi nap rendezése a plébánián, illetve zarándokutak szervezése, imaközösségek kialakítása. De azok számára is kialakítanék igény szerint kört, akik csak beszélgetésre, társaságra vágynak, hiszen nekik is tudunk segítséget nyújtani.
Az érkezésed komoly pezsgést hozott a település életébe. A társasági és közösségi médiás jelenléted rendkívül aktív, ami sokaknak szokatlan. Minek köszönhető ez az aktív jelenlét, és milyen hatással van ez az egyházközségre?
Olyan pap vagyok, aki abban hisz, hogy az az időszak már elmúlt, hogy a pap a plébánián várja a híveket. Ez a szemlélet idejétmúlt. Ebben a világban nem lehet bezárkózni a templomba, a plébániára. A papnak ki kell mozdulnia, el kell érnie az embereket. Az egyház nem maradhat le, mert elveszti a híveket, és a fiatalokat. Az egyháznak nyitnia kell, ez az életfelfogásom, ahogy említettem a Mokkában is. Nyitni kell. Enélkül elveszünk.
Nekem szerencsére ez nem kényszer, hiszen szeretem az embereket. Sok papnak ez nehézséget jelent: megszólítani másokat, becsöngetni, házakat szentelni, megismerkedni. Nekem ez nem okoz gondot. Kommunikálni kell az emberekkel. Ugyanez a felfogásom a Facebookkal is. A templomban nyilván nem érem el azokat, akik nem járnak oda. Természetesen mindenki maga dönti el, hogy bejön a templomba vagy sem, ugyanakkor a közösségi oldal egy olyan felületet biztosít, ahol tudok szélesebb közösségekkel is kommunikálni. Láthatóvá tehetem, hogy mi történik a misén, megmutathatom a híveket és a sok fiatalt, akik eljönnek. A szülők, akik nem járnak misékre, láthatják a gyermekeiket. Publikálom, láthatóvá teszem, hogy az egyházközség él, rendezvényeink vannak, eseményeket szervezünk. Akit érdekel, megnézi, lájkolja, megosztja, akit nem érdekel, az pedig továbbgörget. Ma nagyon fontos publikálni, láthatóvá tenni a világnak, hogy igenis lehet egy egyházközséget megtölteni fiatalsággal, pezsgéssel. Érsek úr is azért helyezett ide, hogy elődeim munkáját követve megerősítsem az egyházközséget.
A folytatásban Joó Balázs beszél a terjedő liberális gondolkodásmódról, és arról, miért választotta a papi hivatást.
A 2. résszel hamarosan Folytatjuk…
